El sem tudom képzelni, kire-mire gondolt Orbán, amikor azt mondta, Magyarországon katonák vették át a hatalmat a nyápic civilektől, hogy megmentsék az országot.
Segítsetek! lehet, hogy a megoldás pofonegyszerű, csak péntek délután van, és nekem már nem fog az agyam.
Az alaphelyzet: Orbán Viktor ma a Parlamentben körbeudvarolta Egyiptom katonai puccsal hatalomra került elnökét, akinek a szabad választásokon hatalomba emelt elődjét a rendszer bírósága ezután halálra ítélte. A két politikus tárgyalások utáni sajtótájékoztatóján Orbán többek között a következőket mondta, az Index cikke szerint:
Ezután deklaráltan a hazai nyilvánosságnak címezve kijelentette, hogy „nem ódzkodunk a katonaemberekből lett vezetőktől”. Mint mondta, jól emlékszik azokra az időkre, amikor „a magunkfajta, akár nyápicnak is nevezhető civilektől kemény kezű katonák vették át a hatalmat, hogy az országot megmentsék”. Legyenek ugyanolyan jó tapasztalatai a katonákkal Egyiptomnak, mint Magyarországnak – fejezte ki a reményét.
Órák óta azon gondolkodom, mi vagy ki a hóhérra gondolhatott Orbán. Az ő életében nem volt semmiféle katonai hatalomátvétel, így ilyen időkre maximum könyvek és filmek alapján emlékezhet.
Időben visszafelé haladva az első szóba jöhető esemény az 56-os forradalom leverése utáni kommunista hatalomvisszavétel lenne, hiszen ezt a szovjet katonaság tette lehetővé és asszisztált hozzá. De ettől még nem volt ez katonai hatalomátvétel, az irányítás az MDP-MSZMP kezébe került azonnal.
Ezt megelőzte az október 23-ai forradalom, de ezt nem katonák, hanem civil forradalmárok vívták és utána civil kormány alakult.
A következő potenciális versenyző az 1944-es nyilas hatalomátvétel. De ez ugyanazért nem illik a kategóriába, mint a komcsik 57-es come backje, hiszen bár a német hadsereg távolította el az ellenfeleiket, a hatalom a nyilasok kezébe került.
Sorban a harmadik az első olyan esemény, ami minden szempontból megfelel az orbáni definíciónak, és ez Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg 1920 tavaszi hatalomátvétele. Itt tényleg egy hadsereg, illetve annak parancsnoka vett át a hatalmat az országban, formálisan is, az antant engedélyeével és ellenőrzése mellett. És Horthyék szándékai szerint a motiváció feltétlenül az ország megmentése volt.
Negyedikként még a 48-as szabadságharc jut eszembe, hiszen a formális hatalom 1848 szeptemberétől a Honvédelmi Bizottmány kezében volt. De ennek egy civil, Kossuth volt a feje, és amúgy is, ez már tényleg nagyon nyakaterekt megfeleltetés lenne.
És itt kábé a lehetőségek végére is értem, hiszen a korábbi időkben, amikor a nemesek egyben katonák is voltak, a szó modern értelmében eleve nem is volt értelmezhető a “katonai hatalomátvétel” fogalma.
Szóval kizárásos alapon Horthyra gondolhatott a miniszterelnök, de akkor hogy értette, hogy a magyaroknak “jó tapasztalatai” voltak az országot kormányzó katonákkal? A Horthy-korszak utólagos megítélése természetesen szélsőségesen vegyes, és bárkinek szíve joga bárhogyan minősíteni, de példásan jónak azért még a jobboldali mainstream sem szokta nevezni.
Egy tárgyalás utáni nemzetközi sajtótájékoztató nyilvánvalóan nem az árnyalt történelmi összegzés terepe, de a jó és a nép által kedvelt kormányzás példájának hozni egy olyan vezetőt, akinek uralma alatt az ország több millió polgárát fosztották meg a vagyonától, tiltották ki az iskolákból és tiltották el a szexuális érintkezéstől is már polgárokkal, elég meglepő. Horthy – rövid, e szempontból sikeres időszak után – ráadásul megbukott legfontosabb politikai célját, az elcsatolt területek visszaszerzését tekintve is.
Úgyhogy most tényleg bizonytalan vagyok, hogy ennyit okoskodtam, aztán lehet, hogy teljes tévúton járok.