Egy napja, amióta megjött a kecsegtető üzleti ajánlat, azon lamentálunk a szerkesztőségben, hogy ha lesz céges buli, akkor mit is rendeljünk Kiszel Tündétől.
Én arra gondoltam, hogy privátban tesztelem először a szolgáltatást. Pénteken úgyis megyek egy meghitt vacsorára, amit azonban sajnos egyedül kéne eltöltenem, pont kapóra fog jönni Tünde, akivel közben aláiratok egy rakás kacsintós pénztárcát. Ha tényleg annyira ügyes, vacsora után menyhalazunk egyet, és ha az ezüsztkárászfejet is olyan hercigen tudja a horogra tűzni, ahogy itt ül, akkor jöhet a nagy céges buli 3D-s játékos feladatokkal és egy óra pult mögött állással. Ha ezen múlik, saját kezüleg ácsolok egy pultot! De vajon mit jelenthet a zseniális hirdetés utolsó mondata? Én úgy szeretném érezni magam, mint egy Berki Krisztián-Kedves Ferenc-kentaur, nem úgy, mint mindenki.