Ezt a kiállítást minden magyar látni fogja egyszer. Ahhoz képest nem rossz, bár kicsi, kötelező és unalmas a témája. De ki tudna ellenállni a leleplezésnek, hogy a parlamentarizmust lepényfejű földönkívüliek hozták el hozzánk? A Parlament új múzeumában jártam. Ahol áll egy Vitrin.
Ezt a kiállítást minden magyar látni fogja egyszer. Ahhoz képest nem rossz, bár kicsi, kötelező és unalmas a témája. De ki tudna ellenállni a leleplezésnek, hogy a parlamentarizmust lepényfejű földönkívüliek hozták el hozzánk? A Parlament új múzeumában jártam. Ahol áll egy Vitrin.
Van-e unalmasabb, sőt taszítóbb szó annál, hogy "népképviselet"? Talán a "közszolgálatiság". És van-e reménytelenebb kiállítóhely, mint ami a parlamentarizmus történetét próbálja bemutatni? Ennél elvileg is csak egy matekdolgozat-, vagy szentmise- vagy Harrach Péter-történeti tárlat lehet hervasztóbb.
A Parlament új kiállításának az a szerencséje – vagy pechje –, hogy a megnézése lényegében nem választás kérdése. Annak, aki mostantól meg akarja látogatni a Parlamentet, el kell mennie mellette, ahogy elindul az új, a föld alá süllyesztett Látogatóközpontból. És aki úgyis ott van, nyilván bekukkant. Mivel a legtöbb magyar életében legalább egyszer – osztálykiránduláson vagy csak úgy – megnézi a Házat, a Budapestre érkező turisták nagy részéhez hasonlóan, a ma megnyitott gyűjtemény nézettségével nem lesz probléma.
A kiállítás a belépő magyar látogatót vizuálisan kapásból megragadja, mert a látvány már első blikkre szokatlanul változatos. Pedig ekkor még meg sem nyomtunk semmi interaktívat. Az első szekcióból kapásból megtudjuk, hogy a parlamentarizmust arctalan, palacsintaképű, alakváltó földönkvüliek hozták el a Kárpát-medencébe, hasonlóan az Életet a Földre importáló alienekhez. Mindezt kimondani is kemény, hát még bábukkal megmutatni!
A "magyar törvényhozás ezer éve" bátran vegyíti az eredeti tárgyakat a másolatokkal, a hatalmas interaktív képernyőkkel és mindenféle vetítésekkel, nagyjából azt a kiállításrendezési iskolát követve, mint mondjuk a Magyarok Házának jó kis magyarbüszkeség-történeti tárlata.
A legrégebbi időket bemutató első részben láttam életem első olyan hologramját, ami nem rózsabogárpáncél-zöld, kicsit homályos szélű, lapos izé, hanem egy tényleg térbeli, markánsan kivehető alakzat. A szép színes szentkorona cserébe olyan, mintha egy naiv népi képzőművész festette volna bele a semmibe.
A következő szekció a rendi országgyűléseket mutatja be, a főszerepben egy rakás életnagyságú, korhű ruhákba öltöztetett babával, amik/akik a magyar parlamenttörténet egyik, töriórákon kevésbé reklámozott kulcsjelenetét játssszák el. Konkrétan azt, amikor Udvaros Dorottya megsértődött, mert a parókás Antal Imre több rókaprémet viselt, mint ő, ezért megkérte a közismerten ügyes kezű Schmuck Andort, hogy kardjával metélje le az illegálisan viselt emlősszőrt a szemtelen tévés testéről. Az ezzel szemközti illusztráció kegyetlenül szembesíti azzal a Ma Emberét, hogy a pozsonyi országgyűlés nem volt más, mint egy istenetelenül nagy svédasztalos buli a kor Trófea Grilljében.
Itt található Kövér László Válasza A Neki Vitrin Árpád Nevében Beszóló Lázár Jánosnak, vagyis egy egészen különleges, háromtengelyes (!) vitrin, aminek mindegyik lába arról a legendás erkélyről származik, ahonnan Kossuth Lajos bemutatta a népnek az első felelős magyar miniszterelnököt. A három láb három faragott konzolkő, ezek tartják az egész Európában egyedülálló vitrint, ami nyilvánvalóan egyetlen célt szolgál, miszerint, hogy Habony Árpádot üsse meg a guta.
A csodavitrin mellett remek interaktív kép látható: egy színes metszet az alapja az 1848-as országgyűlésről, ami úgy van megcsinálva, hogy kábé egy tucatnyi kulcsfigura feje fölött egy kis kokárda látható. Ezeket megérintve csomó mindent megtudhatunk az illetőkről. De csak magyarul, ami fura, mert itt legalább annyi külföldi látogató lesz, mint hazai.
A legtitokzatosabb tárgy abban a tárlóban látható, ami azt mutatja be, hogy a reformkor híres politikusainak milyen emléktárgyakban és más szuvenírekben kicsúcsosodó kultuszuk volt. Deák rajongói például aprócska fa körtét vásárolhattak, Deák felirattal. Aki érti, mi ez a körtézés, oszlassa el a homályt a fejemben, mert ezt minden magyarázat nélkül állították ki!
Az sem érdektelen tudásanyag, hogy Deák Ferenc feneke nagyobb lehetett Lázár János aranyóratartó kufferjánál is, tekintve, hogy így nézett ki a parlamenti ülőhelye:
A te történelemszemléletedet mennyiben módosítja az az információ, hogy a Haza Bölcse puputeveseggű volt? Na és azt tudtad, hogy kire akar hasonlítani Kövér László házelnök, amikor nem Waszlavik Lászlóra? Hát Deák Ferencre:
A további részeken a két világháború közötti, a koalíciós időkbeli, a kádárista, majd a máig tartó modern parlamentarizmus történetébe szagolhatunk bele.
Nyilván a témához képest igen kicsi, kábé 500 négyzetméteres alapterület miatt történhetett, hogy itt látható a magyar univerzum legtömörebb holokausztbemutató kiálltása, íme:
Ennél is nagyobb kedvencem volt Nagy Imre házelnöki ceruzája:
Mielőtt elindultam, fogadtam magamban egymillió forintba, hogy valahol a kiállításon hallani fogom Nagy Imre 56-os rádiószózatát arról, hogy megindult a szovjet invázió.
Nyertem, besöpörtem az egy mihályt, és azzal a svunggal távoztam.
De még ez az extra bevétel sem tudott rávenni arra, hogy a parlamenti szuvernírshopban megvegyem az 1995 forintos, nemzeti színű radírt.