A parlament kulturális bizottságának elnöke szerint Szakály Sándor "szerencsétlen és meggondoltalan" volt, a blogjában mégis megvédi a VERITAS vezetőjét. A holokuaszttagadást szerintem nem szabadna büntetni, de L. Simon simán cinikus.
Én egyáltalán nem tiltanám a holokauszttagadást. Nem attól lesz szebb a világ, ha mondjuk büntetőeljárás indul Szakály Sándor, a kormány kedvenc történésze, a VERITAS intézet vezetője ellen, amiért ezt nyilatkozta a magyar holokauszt első hullámáról, a Kamenyec-Podolszkij-i vérengzéshez vezető marhavagonos kitelepítéshullámról:
Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – mondta.
Aki nem ismerné az alaptényeket: Kárpátalja visszacsatolása után a magyar hatóságokat zavarta, hogy a területen eleve több zsidó él, főleg hagyományorző, magyarul akár nem is beszélő falusi zsidó, mint magyar, plusz a térség több országából a nácik elől ide menekült pár tízezer, magát fenyegetve érző zsidó. Az "idegenrendészeti eljárás" azt jelentette, hogy az állapolgársági paprok nélküli zsidókat, illetve jó sok magyar állampolgárt is, megfosztottak a tulajdonuktól, gyűjtőhelyekre terelték, majd transzportokban átküldték a nácik által elfoglalt Galíciába, ahol Kamenyec-Podolkszkijnál a németek gödrökbe géppuskázták őket. Több, mint húszezer embert, közülük 18 ezer Magyarországról érkezett. Már itt megjelent a magyar holokauszt második hullámának jellegzetessége, miszerint a magyar idegenrendészeti szervek annyira lelkesek voltak, hogy a nácik több alkalommal lassításra kérték őket. Itt egy szemtanú vallomásának részlete:
"Több száz embert láttunk ott vetkőzni…egy juharfasor mellett haladtunk – gyakorlatilag a meztelen holttestek tömege felett…hirtelen megpillantottunk egy négyzet alakú gödröt, amelynek mind a négy oldalán emberek álltak. Ártatlan emberek százait géppuskázták halomra. Sosem felejtem el, amit láttam és éreztem: a rémült arcokat, az ellenállás nélkül saját sírjukba vonuló férfiakat, asszonyokat, gyerekeket. Egyszerre volt bennem rémület, felháborodás és mérhetetlen fájdalom."
Szerintem felesleges és káros is ezeket a kérdéseket tiltással és büntetéssel szabályozni. Szakály Sándor minden egészséges lelkű ember szemében érzéketlen, gusztustalan féreg, amiért képes volt erről a borzalomról idegenredészeti kérdésként beszélni. Ráadásul átlátszó szerecsemosdató, aki így akarja menteni a tömeggyilkosságot megszervező magyar hatóságokat.
L. Simon László a blogjában mindezek ellenére megvédi Szakályt, gyakorlatilag a szólásszabadság nevében. L. Simon a narratívát arra alapozza, hogy a DK holokauszttagadás miatt feljelentett Szakályt, így DK-zik egy sort, aztán azt fejtegeti, hogy milyen káros lenne, ha a holokauszt egyes mozzanatairól nem lehetne véleményt formálni.
Szakály Sándor abban is hibázott, hogy nem vette tekintetbe, milyen érzéseket kelthet az általa választott kifejezés azokban, akiknek személyes vagy családi emlékezetét a holokauszt árnyékolja be – különösen úgy, hogy a Veritas Intézet vezetőjeként szavait a nyilvánosság már nem puszta magánvéleményként fogja értelmezni. Ez a komoly hiba sem adhat okot azonban arra, hogy Szakályt egy jóval súlyosabb vétekkel, jelesül holokausztagadással vádolják. És nem csupán a vád súlyossága miatt; aki ezt teszi, az éppen a legrosszabb fajta sztereotípiák rögzüléséhez és továbbéléséhez járul hozzá.
Aki Szakály Sándort holokauszttagadással vádolja, az éppen azt demonstrálja a szélsőjobboldali mítoszok hívei számára, hogy Magyarországon még a holokauszt egy adott mozzanatáról sem lehet történészi vitát folytatni. Véleményem szerint ez nincs így, és nem is szabad, hogy így legyen. A holokauszt egyes kérdéseiről igenis lehetséges, sőt szükséges történészi vitákat folytatni.
Ez azonban vegytiszta mellébeszélés, eltáncolás ás szófacsarás. A szó hétköznapi értelmében Szakály egyrészt egészen biztosan holkauszttagadást követett el. Attól, hogy nem a holokauszt egészét tagadta, hanem "csak" a magyarországi nyitó fázisát, amiben "csak" 20 ezer embert lőttek meztelenül gödörbe, még pont ugyanarról van szó. Mi a különbség aközött, hogy 5 vagy 5 ezer marhavagonról állítom, hogy azokon turisztikai célból utaztattak zsidókat?
Ettől még bőven meglehet, hogy amit Szakály tett, az csak simán gusztustalan és embertelen, de jogilag nem büntetendő. Csakhogy ebben az ügyben, és ezt nyilván L. Simon is pontosan érzi, nem az a kérdés, hogy egy történész formálhat-e akár éles, provokatív véleményt a holkauszt egyik mozzanatáról. Formálhat, szerintem is, tőlem ennél vadabbat is. És nem is az a kérdés, hogy Szakály nyilatkozata jogilag minek számít.
Hanem arról van szó, hogy Szakály a magyar kormány által frissen létrehozott, "VERITAS" nevű, a történelmi igazság feltárására alakult intézet vezetőjeként mondta mindezt. Egyszerre képviseli a magyar kormányt, és ezen keresztül Magyarországot Leragadni a DK akciózásánál és büntetőjogi ösvényre terelni a beszélgetést sima cinizmus, hiába igaz nagy általánosságban, hogy a magyar baloldal hisztérikus nácizása és fasisztázása minden alkalommal csak a nácik malmára hajtja a vizet.