A II. kerületi polgármestert sokkolta, hogy bárkiben akárcsak fel is merülhet, hogy ő a gyerekén keresztül akarna leállítani egy neki kellemetlen újságírót. Soha nem tenne ilyet, a hírhedtté vált mondata pedig egészen mást jelent, mint ahogyan interpretálták – mondta a Cinknek.
A II. kerületi polgármestert sokkolta, hogy bárkiben akárcsak fel is merülhet, hogy ő a gyerekén keresztül akarna leállítani egy neki kellemetlen újságírót. Soha nem tenne ilyet, a hírhedtté vált mondata pedig egészen mást jelent, mint ahogyan interpretálták – mondta a Cinknek.
Minél kisebb egy ügy, annál nagyobb hullámokat tud kavarni – derült ki csütörtökön, az Áldás utcai Sportpályaavató Minibotrány során.
Az ügy azzal kezdődött, hogy az Index szerdán cikket közölt arról: tudomásuk szerint az Áldás utcai általános iskolásoknak egy hetet kellett várniuk új sportpályájuk birtokba vételével, mert a kerület polgármestere nem ért rá az eredetileg kitűzött múlt pénteki avató idején, így egy héttel el kellett miatta halasztani a szalagátvágást.
Az írás legérdekesebb része az volt, amikor Nyilas Gergely leírta: a cikk készítése közben tévedésből egy olyan mailt kapott meg a polgármester sajtósától, amin ott maradt Láng egymondatos, a sajtósnak szóló kérése-kommentárja, miszerint:
Van gyereke a suliba, kerdezd mar meg?
Miután a cikk órákat töltött az Index címlapjának tetején, másnap, csütörtökön dühös posztot írtam a témában.
Ebben leírtam, hogy az én gyerekeim is oda járnak, és ezt a pályaavatós sztorit – ha igaz, ha nem – tanárok, szülők és diákok napok óta pletykálták a suliban, de én a szokásomtól eltérően úgy döntöttem, semmilyen formában nem foglalkozom vele, mert politikus is érintett. És nem akarom, hogy az ügy később esetleg a gyerekeimen csapódjon le. Az egészről végül azért posztoltam mégis, mert az indexes cikkben szereplő polgármesteri mondat kimondhatatlanul felháborított. Politikától, iskolától, a saját családi érintettségemtől függetlenül. Gyerekek bevonása felnőttek ügyeibe ugyanis vitán felül visszataszító dolog, és mivel ebben az ügyben szerintem tökéletesen indifferens volt, hogy az újságírónak van-e gyereke, és ha van, hová jár, a megjegyzést nem tudtam másképp értelmezni, mint az újságíró burkolt megfenyegetéseként.
(A posztomban elkövettem egy szerkesztési hibát, amit a jegyőkönyv kedvéért itt jeleznék pironkodva: megelégedtem azzal, hogy belelinkeltem az eredeti indexes cikket, de nem írtam oda egy külön bekezdésben azt, pedig kellett volna, hogy az Indexnek Láng és az iskola igazgatónője is cáfolták, hogy az eredeti megnyitó a polgármester miatt maradt volna el. Az igazgató ugyanis azt nyilatkozta, hogy a halasztást ő maga kérte, a borús időjárás-előrejelzés miatt. A posztom ezzel együtt nem annyira az ünnepség elhalasztásáról, hanem az inkriminált mondatról szólt.)
Finoman fogalmazok, hogy helyben óriási hullámokat kavart az ügy. A csütörtöki napomat a polgármesteri sajtóssal, Balaton Balázzsal való egészen elképesztő levelezéssel töltöttem, aminek a közléséhez – bár kértem – sajnos nem járult hozzá. Aztán végül sikerült beszélnem Láng Zsolttal is. Akit teljesen kikészített, hogy bárki azt gondolná róla, hogy bármilyen ügyben gyerekeket használna eszköznek.
Fél órát beszéltünk telefonon, felfokozott érzelmi állapotban. Láng szenvedélyesen magyarázta, mennyire megrázza, hogy bárki olyan embernek nézheti, aki a gyerekére utalva akarna megfélemlíteni bárkit is. Azt a bizonyos mondatot, mint elmesélte, abban a lekiállapotban írta, hogy éppen őt kérték meg, hogy nyissa meg egy héttel később a pályát, erre arról jelenik meg cikk, hogy miatta maradt el az avató. A polgármester annyira érthetetlennek, igazságtalannak és képtelennek érezte a helyzetet – magyarázta –, hogy egyszerűen meg akarta tudni, ki terjeszthet ilyen képtelenséget. Jó párszor elmondta nekem, hogy azzal a bizonyos mondattal csak arra utalt, hogy a kollégája próbálja megtudni, milyen forrásból származhatnak a szerinte teljesen alaptalan és rosszindulatú pletykák. Fel sem merült benne, hogy ezt lehet úgy értelmezni, hogy ő akár közvetetten azzal fenyegetne, utánanyúl egy gyereknek, mert az apja utána kutakodik.
Én többször elmondtam Lángnak, hogy nem vádoltam gyerekek piszkálásával, de az indexes cikkben látott mondatot abban a formában nem tudtam másképp értelmezni, mint burkolt nyomásgyakorlásként. Ő erre minden alkalommal elmagyarázta, hogy fel sem merült benne ilyesmi, sőt rettentően bántja, ha valaki el tudna ilyet képzelni róla, ő csak a híresztelés forrását szerette volna kideríteni, felfokozott lelkiállapotban.
Aztán arról beszélgettünk, hogy Magyarországon milyen bizalmatlanok egymással az emberek, és hajlamosak rosszat feltételezni a másikról, ami néha egészen megmérgezi az életet. Én azt mondtam Lángnak, hogy a mondatát akkor tényleg nem tudtam másképp értelmezni, de most, hogy beszélgetünk, elhiszem neki, hogy nem voltak sanda szándékai. Ezzel váltunk el egymástól, ha nem is katartikus állapotban, de némileg megkönnyebbülve.
A tanulság? Ha teheted, folytass több lelki beszélgetést polgármesterekkel.
És messziről kerüld a polgármesteri sajtósokat.
A lelki masszázssorozat közben ugyanis megtudtam: hősünk az iskola vezetőinek és az Index riporterének is azt terjesztette, hogy ő konkrétan tudja, hogy én voltam az a bizonyos névtelen szülő, aki az Indexnek befújta a sztorit. Ami persze nem igaz – de így kerek a világ.
Fotó: MTI/Marjai János