Mint közismert, a Miniszterelnök Úr Svájcban pihen – egyes információk szerint egészen konkrétan ott tanuló Ráhel lányát látogatta meg –, így nem is igazán tudta, mi zajlik pontosan Magyarországon. Pontosan addig, amíg a legeslegmenőbb tanácsadó fel nem hívta.
– Halló, Orbán Viktor vagyok, jó napot kívánok!
– Szervusz, Miniszterelnök Úr, Árpád vagyok.
– Szervusz, Árpád, mi újság?
– Baj van, Miniszterelnök Úr…
– Miféle baj, Árpád? Döglenek a nyulak? Hihihi.
– …
– Ne sóhajtozz, nem illik hozzád. Szijjártó csinált valami hülyeséget Kínában?
– …
– Figyelj, Árpád, van az én családomban asszonynép, éppen elég ahhoz, hogy legyen kinek sóhajtozni. Kemény tökű gyerek vagy te ehhez. Ha nem ok nélkül hívtál, mondd, ha nem mondod, tegyük le, odakozmál a fondü.
– Miniszterelnök Úr, az emberek utcára mentek. Vasárnap is és tegnap is.
– A Bencsikék? És ezt így hogy? Egyeztetés nélkül? És miért?
– …
– Most mit hallgatsz már megint? Fel akarsz idegesíteni? Tudod, hogy a Simicska is megpróbálta, és mi lett belőle?
– Nem a Bencsikék. Fiatalok. A netadó miatt. A szocik szervezték.
– Hogy kik? A szocik? Milyen szocik? Szocik már nincsenek.
– Vannak. Valami Gulyás volt a főszervező.
– Milyen Gulyás? Gulyásból csak Gergelyt ismerek. Ő a múlt héten még nálunk volt.
– Nem Gergely. Balázs. De nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy kimentek vagy százezren.
– Honnan vették a buszokat?
– Nem voltak buszok. Csak kimentek az emberek. Maguktól.
– Hülyéskedsz. Mit is mondtál, Árpád? A netadó miatt? 700 forint miatt?
– Én sem akartam elhinni, de aztán eszembe jutott – Rogán is mondta –, hogy a vizitdíj csak 300 volt, mégis belebukott a Gyurcsány.
– Az a saját marhaságába bukott bele, nem a vizitdíjba. Mit is mondtál, tízezren? Az sok.
– …
– Halló! Mi van már megint?
– Miniszterelnök Úr, azt mondtam, hogy százezren.
– Mégiscsak hülyéskedsz. Egyáltalán, te tényleg Habony Árpád vagy? Vagy valami szoci telefonbetyár vagy? Mondjuk a hangodat nem tudná utánozni a Tóbiás, az igaz. Tán még a Kunhalmi sem. Hihihi.
– …
– Figyelj, Árpád, akkor most tényeg baj van?
– Attól tartok, hogy igen.
– Vissza kéne vonni a netadót?
– …
– Ne sóhajtozz. Az nem fog menni. Ha apróságokban gyengeséget mutatunk, belebukunk.
– …
– Árpád, hallgass ide. Azt üzenem mindenkinek, hogy tartsanak ki. Csütörtökön jövök, szólj Lázárnak, Rogánnak, Kövérnek, átbeszéljük. Addig izzítsátok be azt a féleszű rezsibiztosunkat. Azt a rusnya ábrázatút. Hogy is hívják?
– Németh Szilárdra gondolsz?
– Igen, rá. Még valami. Hogy is mondtad, mikor mennek ezek utcára megint? Ma este? Vagy csak holnap?
– November 17-én.
– Hogy micsoda? Három hét múlva? Ez komoly? Hihihi.
– Úgy tűnik.
– Nagyszerű. Nyugi, Árpád, akkor holnap este. Minden rendben lesz. Szervusz.
– Hát jó. Ha te mondod, Miniszterelnök Úr. Szervusz, Miniszterelnök Úr.
[gondoltátok volna, hogy ez a szöveg valójában csak egy afféle fikció?]