Ráadásul a melegházasságot sem pártolja, legalábbis egyházi vonalon!
De mielőtt megijednétek, hogy az elmúlt húsz év legérdekesebb magyar zenésze lett öregkorára az új Ákos, olvassátok el inkább az egész interjút a Mandineren. Kicsit ilyen öregesen-nyavalygósan indul a cucc, de aztán beüt szerencsére a rockandoll.
Kiragadok még hét idézetet.
1.
– Örülök, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek; de persze örülök annak is, hogy amikor Londonban játszottunk a Kispállal, a szervező azt mondta, sosem voltak még annyian a helyen.
– Ákos is játszott ott pedig.
– És még Ákost is megvertük!
– Nagy elégtétel?
– Dehogy.
– Akkor miért vigyorog?
– Mert hempergős jókedvemben vagyok, azért.
2.
Ha összehasonlítom, hogyan éreztem magamat a Kispál utolsó éveiben és hogyan most, egyértelmű, hogy jó döntés volt abbahagyni. Fejlődni valószínűleg már nem tudott volna a zenekar. Összejönni évente néhányszor és eljátszani a dalokat – ez jó, ezt szeretem. Olyan, mint valami ritka családi esemény. De hogy 25 éves dalokat játsszak minden héten többször és ez legyen az életem? Abból éljek, amit 25 éve véletlenül elkövettem? Azt inkább nem. A Kiscsillagról pedig már az elején tudtuk, hogy ez lesz a mi Fonográfunk. Ha azt mondod, Szörényi-Bródy és zenekar, mindenkinek az Illés ugrik be, pedig a Fonográf sem volt rosszabb. Nyilván apályosabb korban zenéltek, érettebbek, keserűbbek voltak már, nem volt benne az a fiatalos odabaszás és az újítás sem, de remek dalokat írtak a Fonográfban is.
3.
– A stílusteremtést mondjuk úgy is meg lehet fogalmazni a Kispál kapcsán, ahogy egy blogger egyszer, aki rátett a tízes listájára, amelyen a magyar popzenének legtöbbet ártó embereket gyűjtötte össze. Van benne valami. A forma, amit a Kispállal kitaláltunk, ez a kicsit esendő, kicsit béna, de mégis mintha szólna valamiről…
– Mintha?
– Igen, anno találtunk egy formát, amelynek a mintája követhetőnek tűnt és jobb-rosszabb epigonok hadát zúdította a honi popzenére a kétezres években. Szerencsére ez a hullám már lecsengőben van.
4.
– Árulja el, mire gondolt a költő a Csillag vagy fecske című dalban! Miért csillag, miért fecske?
– Miért? Hát, éjjel csillag van az égen, nappal meg fecske, nem?
– Ennyi?
– Ennyi.
5.
Én nem akkor fedeztem fel Erdélyt: már tíz évvel korábban játszottunk Székelyudvarhelyen a Kispállal, s akkor még én is úgy éreztem, valamit mondanom kell. A koncert után aztán odajött hozzám egy székely srác. Közölte, hogy egész jó volt a buli, „de nem kell azért kinyalni a seggünket”. Azóta is sokat járok Székelyföldre, ott vagyok Tusványoson majd’ minden évben és máig ez a tapasztalatom: a székelyek normálisabbak mint mi. Ahogy szórakozni akarnak, ahogy a dolgokhoz viszonyulnak, sokszor sokkal egészségesebb, mint a Kis-Magyarországon születettek hozzáállása. Amilyen szkepszissel nézik a politikusokat, ahogy két-három mondattal helyre tesznek… A kisebbségi lét mintha segített volna nekik a józan eszük megőrzésében. Mi meg odamegyünk és rájuk nyomjuk a hülyeségeinket, pedig csak tanulhatunk tőlük.
6.
Én sem örülök annak, hogy idejön egy csomó ember, nagyon mást gondol a világról, mint én, kiszámíthatatlan reakciói vannak és ha elmondok egy viccet, ön röhög, ő meg lehet, hogy levágja a fejemet. Kinek hiányzik ez? Nekem nem. Nem hiszek tehát a multikultiban. Valamit kezdeni kell a problémával, de nem így. Biztosan nem arra használnám fel például ezt a helyzetet, hogy tovább erősítsem az ebben az országban amúgy is nagyon erős előítéleteket mindennel szemben, ami kívülről jön.
7.
– A kereszténység önnek jelent valamit személyesen is, vagy megmondja kívülről, hogyan kellene kereszténynek lenni?
– Hagyjuk már ezt! Maradjunk abba, hogy tétova keresztény vagyok, aki valószínűleg mindig magányos lesz ezzel a dologgal, mert nem találtam meg a közösséget, ahová tartozhatnék. Nem tudok, és nem is akarok a nyilvánosság elé állni, és verni a mellem hitbéli ügyekben.
–––––––––
Ennyi? Ennyi. Meg még az, hogy hamarosan újranősül. A többi odaát a linken. Érdekes, hogy mindig nagyon bírtam ezt az embert, és ez már nem változik semmit, akárhányszor mond akármit. Jobban bírtam, mint a dalait. Sokkal. Bár a Holdfényexpressz amúgy jó lemez volt.