A párt sajtóosztályának munkatársait ráállították a vs.hu-s Joó Hajnalkára, hosszú időn át követték őt tegnap a Parlamentben, a céljuk nyilvánvalóan az volt, hogy kiderítsék, az újságíró honnan szerzi fideszes háttérinfóit. Joó Hajnalka gyakran tudósít zárt frakcióülésekről.
Ez korábban is jó szokása volt neki – amikor pl. ugyanannál az Origónál dolgozott, ahol én is, szerettük is őt emiatt –, és mind a mai napig megtartotta. Nagy port legutóbb az vert fel néhány héttel ezelőtt, amikor arról az Orbán Viktor-felszólalással megspékelt összejövetelről számolt be, amelyen Magyarország részvételéről volt szó az ISIS elleni katonai akcióban.
A vs.hu szerint az onnan kiszivárgott részletek miatt elég zabos lett Rogán frakcióvezető, és fel is szólította a bűnöst, hogy álljon elő, mert úgyis kiderül az igazság.
A jelek szerint nem állt elő, ezért tegnap több sajtóst ráállítottak Joó Hajnalkára, akik úgymond árnyékként követték őt. Mindenhova. A vécére is. Egyszerre ebédeltek, és egy teljesen üres teremben is mellé ültek, hogy lássák a laptopja monitorját, és hogy hallják, kivel mit beszél.
Ez a kedvenc részem a vonatkozó cikkből:
Amikor a sajtóteremből futva indultam az ülésterem felé, futott utánam a Fidesz-alkalmazott is. Amikor egy folyosóról nyíló lépcsőházba beugorva azt hittem, hogy leráztam, pillanatokon belül benyitott oda egy másik sajtós, aki ezek szerint egy másik pozícióból figyelt. Ezek után fél órán keresztül hol egyikük, hol másikuk loholt a nyomomban, noha addigra már szándékosan keresztül-kasul szeltem a házat, ők azonban mindig hallótávolságon belül maradtak.
Az újságíró végül csak rákérdezett, hogy mi a helyzet meg a dörgés, mire a magánnyomozók előbb sunnyogtak, majd bevallották, hogy feladatuk van. Aztán azt javasolták Joó Hajnalkának, hogy forduljon panaszával a Fidesz sajtóosztályához.
Ő azonban, ha jól értem, nem ezt tette, hanem mókás cikket írt a dologról. Jó döntés volt.