Erre varrj sajtos-tejfölös gombot: hősünk Svédországban próbált ki egy románok által sütött ananászos-garnélás lángost! Blackhorn egyfajta egyszemélyes Vice magazinként írta le az élményeit.
Hogy is jutottunk idáig, vagyis Blackhorn hogyan jutott? Hát így:
Múlt csütörtökön testületileg a Stockholm Beer and Whisky Festival-ra utaztunk-amiről hamarosan szintén beszámolok-, mert egy sörfesztivál mindig jó buli, a stockholmi meg talán a svéd sörfront legnagyobb eseménye. Találkoztam is remek emberekkel, akadt pár revelációval felérő tétel, de ami gasztronómiai fronton várt, azt korábban elképzelni sem tudtam.
Na de hogyan jutott el a bizar lángosig?
Azt eddig is úgy gondoltam, hogy az otthon megkerülhetetlen Hawaii pizza iránti rajongás a bennünk lakozó zabadühös, kompótokon felnőtt részeg énünk gonosz tréfája csupán, hiszen ez az infúziós fogás csak abban a kétségbeesett negyedórás intervallumban értelmezhető, amikor a korongrészegségen innen, de a becsiccsentésen már jóval túl, a hűtőben talált hideg pizza mellé izgalmas megoldásnak tartjuk kinyitni azt a cukros löttyben ázó, spájzban árválkodó ananászkonzervet is. Mindezt lángosra alkalmazni már önmagában meredek ötlet, de amikor megláttam, hogy sonka helyett garnélával is kérhetem, önkéntelenül is remegés szökött térdeimbe.
Többet nem fogok spojlerezni, olvassátok el a remek beszámolót Blackhorn Kinjáján, ahol egyébként általában minőségi kézművessör-buzulás folyik. Annyit ízelítőnek hogy a lángos hatása Falus Ferencéhez volt mérhető!!!