Verjünk már be egy előnyt, nagy szüksége van rá a lelkemnek, sírtam fel valamikor a harmadik harmadban, de hiába, mint az a címből is látszik. Annyira szomorú mégsem vagyok, mint hétfőn, amikor ugyanígy lőtt gól nélkül kaptunk ki az ukránoktól a vb-n.
Azért nem, mert ha nem is jól, de sokkal kevésbé rosszul játszott a magyar válogatott a szlovén ellen, a 0-2-es második után az utolsó menetben például már majdhogynem domináltunk, és tényleg a balszerencsén múlott, hogy nem sikerült szorossá, nyílttá tenni a meccset. Igen, az is igaz, hogy megkaphattuk volna a harmadikat is – de nem kaptuk. Hetényi Zoltán kapuvédő továbbra is szuper, a védelem összeszedte magát dettó, és elöl sem csak a tinédzser Sebők Balázst lehetne dicsérni. Csak az a rohadtul vacak előnyjáték – na azzal nagyon kéne kezdeni valamit.
Holnap délelőtt az osztrákok ellen megyünk – eddig rossz előérzetem volt feszt, most nem rossz van, de jósolgasson az öreg ördög, mars a jégre, és úgy tovább, ahogy a mai utolsó felvonásban csináltuk. Aztán menjen is be valami végre, különben megháborodok.
Fotó: Mudra László/MJSZ