Miket mond élőben, aki a Váci utcába küldte a bírókat, kézen fogva sétálni, Lipcsei Petit meg az istállóba? Hát olyanokat, hogy „fiatal voltam”. Az anekdotabajnokság közben csekkoltuk, milyen pasik a híres magyar focisták. Nem állunk rosszul, lehet, dugni kéne inkább a kezdőkörben!
Miket mond élőben, aki a Váci utcába küldte a bírókat, kézen fogva sétálni, Lipcsei Petit meg az istállóba? Hát olyanokat, hogy "fiatal voltam". Az anekdotabajnokság közben csekkoltuk, milyen pasik a híres magyar focisták. Nem állunk rosszul, lehet, dugni kéne inkább a kezdőkörben!
Óriási humorfesztivál ment Torghelle Sándor könyvbemutatóján, a Westend tetején. Az eseményt azért hívták össze, mert Sándor úgynevezett botránykövet adott ki, amit onnan lehetett tudni, hogy az előre kiszivárogtatott fülszöveg azzal kezdődött, hogy
Bunkó vagyok. Egy sötét tapló, egy nagyképű majom. Édes istenem, hányszor hallottam ezt vissza magamról!
A helyszín a tetőkert foci-vb-néző része volt, ahová építettek egy kis fedett lelátót is, ezen ültek az újságírók és az autogramvadászok a keddi esőben, Sándor és focista cimborái meg sajátos módon tőlünk 20 méterre, egy nagy ernyő alatt helyezkedtek el. Köztünk félúton a hoppmester, civilben a Videoton sajtófőnöke, aki így az esőben ázott. A fura csoport mögött néhány méterrel, a kivtítő vásznán közben egy Torghelle góljaiból és kiálltásaiból összevágott klip pergett.
A magyar focisták az arénában sajnos nem veszik fel a versenyt a világgal. Na de a szexarénában? Ott talán lehet esélyünk, szépnek talán egyszerűbb lenni, mint ügyesnek.
Inkei Bencével ezért kocsányon lógó szemekkel figyeltük a Sanyi miatt megjelent sztárvendég focistákat, hogy eldönthessük az egyetlen releváns kérdést, miszerint ki milyen jó pasi.
Németh Krisztián hiába jött abban a fajta bugyogószerű nadrágban, aminek pöcstájon olyan a szabása, mintha hatalmas heresérve lenne az embernek, mégsem jó pasinak, hanem jó kisfiúnak nézett ki, bár a haja klasszul meg volt csinálva.
Juhász Roland viszont élőben igazi, klasszikus jópasi, egyben normcore püspök, hiszen sima ingben, hosszúnadrágban és semleges cipőben érkezett.
Bezzeg Buzsáky "Ambercrombie és Fitch" Ákos! Ő aztán kimaxolta a fasza kék vászonzakó + piros bemuda + vászon hipsztertopogó kombóval! Dögös a frizurája is, ha ápolt minimálszakáll helyett bevállalna egy igazi, kilós kenyér méretű és alakú Damjanich-bozontot, úgy, ahogy van, mehetne hipsztermodellkedni.
Hrutka Jánoson látszik, hogy a magyar stílusú játékosügynökösködésben van della, ő a blézer-fehér ing-nyakkendő-dekoltázsba tűzött napszemüveg-vonalat vitte (az asztalnál balra), ami elment volna egy lovaspólómeccsen is, Kanta "II. Béla" Józsika pedig Juhászhoz hasonlóan normcore-ban nyomta.
Az esemény humorosra sikerült, bár talán nem teljesen szándékosan. Azonnal le lehetett ugyanis venni, hogy mi az alaphelyzet. A nyomulós, botránykönyvekben is utazó Ulipus Ház könyvkiadó rávette az egyetlen, valamennyire is érdekes egyéniségnek számító magyar focistát, hogy mondjon tollba egy újabb kötetet. Apró döccenő, hogy Torghelle a pályán lehet, hogy lófejűcegizik meg csipked, meg azt mondja, hogy "És most mit csinálsz, hazamész és kivered magadnak?", de amúgy egyáltalán nem balhés csávó, fenegyerek, krakéler vagy ilyesmi. Ellenkezőleg.
Itt például azzal a felhangoló kérdéssel indított a szpíker, hogy Sándor miért írt könyvet aktív focistaként. Amire Torghelle valami cifra beszólás helyett úgy reagált, mintha Poirot az úri társaság színe előtt most bizonyította volna be, hogy ő tette a mérget a lelkészné kávéjába, női álruhában. Irtóra sajnáltam, de hála istennek, végül ki tudta nyögni, hogy
így alakult.
Amikor pedig a következő kérdésre, ami a Lipcsei Péter lófejűzésével záruló anekdotára kérdezett rá, a mi balhékirályunk előbb azt magyarázta, hogy
ha a játékos felmegy a pályára, néha elmennek otthonról,
majd elővette a legcukibb és a világon a legkevésbé fenegyerekes indokolást:
fiatal voltam!!!
És ekkor vette kezdetét a Fergeteges Focianekdota- és Humorfesztivál. Íme a legjobb poénok, kösd be magad a székbe, le ne essél!
Hrutka János: Először nem értettem, miért hívtak meg erre a könyvbemutatóra, hiszen Sanyinak voltak nálam sokkal közelebbi barátai is. Aztán amikor ideértem, és elolvastan, mi a könyv alcíme, megértettem. Híszen Rolival mi vagyunk a levegő urai!
HAHAHA!
Hrutka János: A szárnyaim alá vettem őket, Herczegfalvi Zolival mindig az én autómat kérték el, ha széplányokat mentek keresni Kispesten.
BRUHAHA!
Szabics Imre: Sanyi felvívott telefonon, hogy érdeklődjön, mi várja Jenában, ha odaszerződik. Hát nem tudtam sok jót mondani. Mégis odaszerződött!
HIHIHIII!
És Juhász Rolinak olyan göndör volt a haja, hogy Justinnak nevezték!
(némán fetrengünk a földön)
A végén odamentem Torghelléhez, aki igazán aranyos fickó, és akit a világért sem akartam balhés sztorikkal feszélyezni, így megkérdeztem tőle, kiket vár négybe a vébén. Sándor alapvetően a németeknek drukkol, mert játszott is odakint, és szereti a focijukat, pedig gyerekként még olaszos volt. De már nem az. Chiléről és Argentínáról is el tudja képzelni, hogy bejussanak, Brazíliát viszont nem várja elődöntőbe sem. A végső győztesről pedig az az érzése, hogy dél-amerikai lesz.
Én meg csak azt várom, hogy Inkei Bence fejezze be a könyv olvasását, és adja ide nekem.