Idén láthatsz utoljára folyón sikló halászcsónakot vagy a parti bokrok mellé kötött varsát, a Fidesz, ahogy van, megszüntetné a természetes vízi halászatot Magyarországon. Durván hangzik, mi? Pedig ez a kormány igazán jó ötleteinek egyike.
Áder János egész politikai pályafutásának a legnagyobb eredménye lehet, ha a parlamenti többség változatlan formájában fogadja el a halgazdálkodási törvény Ház előtt fekvő módosító csomagját. Abban ugyanis – a vége felé, szinte eldugva – ezt a paragrafust olvashatjuk:
(3) A Hhvtv. 74. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki: „(8) Kereskedelmi célú halászati engedély a 2016-os naptári évre, valamint az azt követő naptári évekre nem adható ki.
Vagyis Matula mehet más melót keresni, mert 2015-ben kerítőhálózhat utoljára.
Azért az áderezés, mert a téma iránt érdeklődők körében nyílt titok, hogy a 2013-ban elfogadott és most módosítandó törvény a szenvedélyes horgász köztársasági elnök szívügye volt, amit Szűcs Lajos fideszes képviselőn keresztül nyomott át a Parlamenten. Szűcs azóta a Magyar Országos Horgász Szövetség elnöke lett.
De miért is jó dolog, ha rendeletileg megszüntetnek egy olyan ősi, alapvető dolgot, mint a szabad vízi halászat?
Lényegében azért, mert mióta a folyók és nagy tavak szabályozásával a természetes vízekben élő halak szaporodási feltételei drámaian csökkentek, a halászok aránytalan kárt tudnak okozni – és okoznak is – a megmaradt minimális halállományban. Nagy a számháború, de természetes vízi halászból mára néhány száz maradt Magyarországon, miközben úgy 350 ezer ember horgászik. Az egyik szempont tehát az, hogy maroknyi ember ronthatja el el százezrek kikapcsolódását. De még fontosabb szempont, hogy maroknyi ember rongálja a magyar folyók és nagy tavak megmaradt ökoszisztémáját.
Ha egy kívülálló megáll mondjuk a Duna partján, nem biztos, hogy érti, mit árthat egy ilyen irdatlan nagy víznek, amikor pár tucatnyi öreg csónakos kiveti rajta a hálóját. A valóság az, hogy egy folyón a halak töredéke szaporodik magában a hatalmas mederben. Ahhoz, hogy a vízben élet is legyen, a lakóknak jellemzően ki kell úszniuk a mellékágakba, kiöntésekbe, hullám- és árterekbe, és ott leívniuk. A folyószabályozások óta radikálisan kevesebb lett az ilyen szaporodóhely. A halászok így néhány haljárat ismeretében, azokat megvámolva – és megzavarva – aránytalan pusztítást végeznek. Egy darab halász egy aránylag kis ladikkal akár több tíz kilométernyi folyószakasz halállományát vághatja gajra. És mivel kevés a hal, ha szabad, ha nem, a halászok úgyis ezeket a pontokat keresik.
A gyakorlatban ez szörnyű mészárlásokat jelent az ívási időszakban. Ilyenkor nem példátlan, hogy a környékbeli lakosság a disznókkal eteti fel a halásztól a hirtelen mennyiség miatt olcsón megvett keszegféléket, én magam is többször láttam ilyent.
A pecások régóta lobbiztak a halászat betiltatásért, de ez csak Áder fellépése után sikerült. Lehetnek azért kiskapuk. A Cink tudomása szerint Fazekas miniszter a törvényről egyeztetve arról beszélt, hogy a rekreációs halászat megmaradhat. Ez értelmezhetetlen fogalom, hiszen a halászok kártétele nem azon múlik, hogy szórakozásból vagy eladásra halásznak.
A benyújtott törvénymódosításban persze nemcsak a halászatról van szó. Az illegális halászati módszereket betiltanák például a halastavakon is, így a saját tulajdonú pontyaidat sem dinamitozhatod, mérgezheted vagy váltóáramozhatod ki a vízből.
És ami a legjobb, újradefiniálják, mi is az a horgászat. Tessék:
(2) A Hhvtv. 2. § 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E törvény alkalmazásában:) „16. horgászat: rekreációs célból a halnak halgazdálkodási vízterületen és haltermelési létesítményben az e törvényben és a végrehajtására kiadott rendeletben megengedett módon és horgászkészséggel, vagy a csalihalnak 1 négyzetméternél nem nagyobb emelőhálóval való fogása;"
A romantikus horgásznovellisták meg mehetnek halastavi halásznak.