Szerintem aki ivott már magyar bort, az Nyakas-bort is ivott. Ha nem, akkor tévedtem, de: a Nyakasok immár másfél évtizede tényleg ott vannak szinte mindenhol, én ha egy pesti helyen biztosra akarok menni, akkor igen gyakran tőlük választok valamit. Főként chardonnay-t.
Szerintem aki ivott már magyar bort, az Nyakas-bort is ivott. Ha nem, akkor tévedtem, de: a Nyakasok immár másfél évtizede tényleg ott vannak szinte mindenhol, én ha egy pesti helyen biztosra akarok menni, akkor igen gyakran tőlük választok valamit. Főként chardonnay-t.
Amiből kijött nemrég a 2014-es, vettem belőle egy üveggel a gérobiban, ezernégyszázért.
Aztán megittam a hétvégén.
Emlékszem erre a pincére a 90-es évekből, akkor Nyakashegy Kft.-nek hívták, és még jócskán előtte volt a profil- és a stílustisztításnak. Hamarosan azonban odakerült főborásznak Malya Ernő – 2002-ben év bortermelőjévé emelték –, borásznak Nyúlné dr. Pühra Beáta, és a pince elkezdett nagyon tiszta ízű, nagyon reduktív és nagyon csúszós fehérborokat készíteni.
Sokat segített a gyors felívelésben, hogy az egyik korai sauvignon blanc-jukat alaposan megdíjazták az egyik számon tartott nemzetközi borversenyen – a részletekre sajnos nem emlékszem, ennek talán korábban kellett történnie, mint a 2002-es IWC-arany –, érdekes, hogy az alapszortiment borai közül ez azóta is drágább, mint a többi.
Bizonyára tudjátok, a bor sokszor lutri, sose lehet biztosan tudni, mi van a palackban, azt meg pláne nem, mit hoz a másik évjárat az egyik után. Nos, a Nyakas-féle módszereknek az a hozadéka, hogy minimalizálható a rizikó. A szőlőt egészségesen szedik – Tök és Budajenő környékén amúgy is ritkán várható, hogy túlérjen –, tartályban, hűtötten-irányítottan erjesztik, a technológia adta lehetőségeket sorra kihasználják, a bort fahordóba nem teszik, fiatalon palackozzák, egy ideje csavarzárral zárják, széles körben forgalmazzák.
A konkrét chardonnay-ra rátérve: a fentieknek köszönhetően tükrösen tiszta színű, friss-gyümölcsös illatú, üde ízű, ropogós savú fehérbort kapunk. Az évjárathatás persze így sem kiküszöbölhető. 2014 nem volt jó év, az eső többet esett a kelleténél, a nap kevesebbet sütött, ami meglátszik ezen a boron is. Abban, hogy az alkoholja alacsonyabb az átlagosnál – 12-es csupán –, a savai meg sokkal intenzívebbek. Vagyis nem annyira gömbölyű és barátságos ez a chardonnay most, amilyen mondjuk a 2013-as volt, jóval keményebb nála. De még így is és ennek ellenére is abszolút a helyén van ebben a négy-öt eurós kategóriában.