Adok egy tippet: segíts a szegény gyerekeknek, hogy legyen mit enniük az adventi időszak alatt. Meg karácsonykor.
Tudtátok, hogy a legfrissebb felmérések szerint a hét évnél fiatalabb gyerekek több mint negyven százaléka él ma Magyarországon szegénységben? Ők csak az óvodában vagy az iskolában jutnak rendszeresen ételhez, nekik a téli szünidő sem a karácsonyról és az ajándékokról szól.
Ez azon túl, hogy fizikailag és pszichésen is megviseli egy gyerek szervezetét, azért is sokkoló, mert az a tény, hogy üres gyomorral lézengenek, egy csomó más kérdést vet fel – legalábbis bennem. Mit él meg az a szülő, aki nem tud ételt biztosítani a gyerekének? S ha nem él meg semmit, akkor mit él meg a gyerek, akinek a szüleit az sem érdekli, hogy eszik-e vagy sem? Ahol étel sincs, ott más se nagyon: se meleg, se fények, se karácsony.
Talán azért is érint meg ennyire a téma, mert nekem tényleg csodás decembereim, Mikulás-napjaim és karácsonyaim voltak gyerekkoromban. Mindennap kérdeztem, hogy mennyi még, mennyit kell aludni, állandóan mézeskalácsillat terjengett a lakásban, és úgy tűnt, mintha a sütő ontaná magából az újabb és újabb süteményeket. Mindig volt lencseleves, bejgli, krumplisaláta és kirántott hal, a nagyik ölelése, úgy tűnt, sosem ér véget.
Aztán jóllakottan átöleltem a kispárnám, ültem a fa mellett, és valami boldogság-delíriumban leledztem sokáig, nem is az ajándékok várása miatt, csak úgy, hogy most minden olyan jó, olyan különleges. Nálunk nagyon misztikus karácsonyok voltak, angyalok hozta fával, amit anyu éjjel díszített fel, meg varázslatos módon a fa alá kerülő ajándékok. Már magában az fájdalmas volt, mikor a titkokról lehullott a lepel, és kiderült, hogy az angyalokat anyám testesítette meg, a Mikulást meg apu (a karóra buktatta le), mert hát mégiscsak vége szakadt egy gyönyörű korszaknak, amit majd a saját gyerekeimnek is szeretnék feleleveníteni.
És az milyen, hogy van, akinek ebből egy morzsa sem jut. Pedig minimum egy ilyen emlék járna minden gyermeknek az étel mellé.
Voltam a héten a Magyar Református Szeretetszolgálatnál, ők a téli szünet minden egyes napján osztanak majd ételt a rászorulóknak Budapesten és vidéken. Az MRSZ főállású szociális munkásai a helyi családsegítőkkel közösen választják ki a rászoruló gyerekeket, házhoz szállítják az ételt, némi ajándékkal is kedveskednek nekik. A kampány nemcsak figyelemfelhívás, segítségkérés is, akár önkéntesség, akár adományozás formájában.
Máshol is lehet segíteni: mint minden évben, most is lesz cipősdoboz-akció, az áruházban vehettek tartós élelmiszert, ami le is adhattok helyben az Élelmiszerbank önkénteseinek, akik szétosztják a rászorulók között. De ezeken kívül is számos lehetőség van szebbé tenni mások karácsonyát.
Egy 250 forintos hívás vagy ajándékdoboz összeeszkábálása nem kerül sok időbe, sem energiába, főleg, ha egy szép karácsonyi emlékkel ajándékozunk meg egy gyereket.
Nektek mi a kedvenc emléketek karácsonyról?
(kép)