Egy próba nem próba, sőt még kettő sem. Úgyhogy ennek a néhány bekezdésnek egyáltalán nincs eszmei mondanivalója, és még csak sugallni sem szeretnék vele semmit. Egyszerűen csak leírom röviden, hogy mi történt velem ma reggel 9 és 10 között az óbudai Intersparban. r43lxo-0 kbIYZO js_post-content”>
Egy próba nem próba, sőt még kettő sem. Úgyhogy ennek a néhány bekezdésnek egyáltalán nincs eszmei mondanivalója, és még csak sugallni sem szeretnék vele semmit. Egyszerűen csak leírom röviden, hogy mi történt velem ma reggel 9 és 10 között az óbudai Intersparban.
Annak ellenére, hogy amikor kipattant a vasárnapi bezárásos ötlet a kereszténydemokrata agyakból – tudomásom szerint a mostanában közszájon forgó elméletekkel szemben tényleg az övékből, vagyis nem az volt, hogy Orbán Viktor osztotta le rájuk a nemes feladat képviseletét –, a provokáció kedvéért megpróbáltam mellette érvelni, én is merő marhaságnak tartottam ezt az egészet. Mondjuk az igaz, hogy annyira nem háborított fel, mint a fővárosi értelmiségi szubkultúrát – annyira engem a köztévézésre és a magyar klubfutballra teljesen feleslegesen kidobott milliárdok háborítanak fel többek közt –, az azonban eszembe jutott nekem is, hogy mi lesz velem szombaton. Azaz hogy nagyon nem lesz jó nekem szombaton.