Megdöbbentő, de nem kaptunk ki Bukarestben!

Majdnem ennyire meglepő, hogy 42 év után gólt tudott lőni a magyar válogatott a román fővárosban. Ennyi borzalmas román–magyar meccs után ezt tényleg ki gondolta volna?

Illustration for article titled Megdöbbentő, de nem kaptunk ki Bukarestben!

Majdnem ennyire meglepő, hogy 42 év után gólt tudott lőni a magyar válogatott a román fővárosban. Ennyi borzalmas román–magyar meccs után ezt tényleg ki gondolta volna?

Advertisement

Bár az északírek elleni vereség után úgy tűnhetett, tényleg mindenki csak röhög a magyar labdarúgáson, azért itt most változott a helyzet. Egyrészt sikerült újra összesorsolni bennünket a románokkal, másrészt már nem a szerencsétlen Pinyő a kapitány.

Ezzel együtt úgy állt hozzá ehhez a meccshez a józanabb többség, hogy oké, lehet, hogy kikapunk, de legalább ne alázzanak meg bennünket annyira, mint a tavalyi bohózatkor.

Advertisement

Dárdai Pál ideiglenes kapitány csapata túlteljesítette a tervet: nemcsak, hogy nem lett kínos élmény a meccs, de teljesen megérdemelten szereztünk pontot. Ehhez az is kellett, hogy a románok érthetetlenül lefékezzenek a második félidőben, de ez legyen az ő bajuk.

Mondjuk túl sok magyar válogatott meccset láttam én már ahhoz, hogy még Dzsudzsák egyenlítő gólja után is biztos legyek benne, a végén csak kapunk még egy gólt, ehhez képest majdnem meglőtte a másodikat Nikolics.

Advertisement

És akkor mi most mi lesz? Hiszen tudjuk, a magyar labdarúgás ugyanúgy egy sajnálatos vicc marad, amilyennek előbb is tűnt, és az sem elképzelhetetlen, hogy kedden ilyenkor megint mindenki anyázni fogja Dzsudzsiékat, hogy a nyomorult feröerieket se tudjuk megverni.

Vagy nem eléggé.

Szóval ahhoz nagyságrendekkel több mindennek kéne történnie, hogy a magyar válogatottal szembeni, évtizedes múltú szkepticizmusom kicsit is változzon, de egynek ez most nem volt rossz. És már Dzsudzsákot se találom annyira ellenszenvesnek.

Vélemény, hozzászólás?