Ő volt a legjobban író napilapos szerző. Mint valami itt felejtett figura a XX. százas elejének legendás sajtókorszakából, amikor még a nagy írók írtak a lapokba.
Nem sok napilapos újságírónak van igazi odaadó rajongótábora, amelyik minden cikkét elolvassa és ezrével vesz a könyveit, Bächer ilyen volt. Volt, aki az érzelmes visszaemlékezések és családtörténetek, volt, aki a főzős, volt aki az ivós tárcái, volt, aki a politizálás miatt szerette. De olyan markáns stílusa volt, hogy aki valaha huzamosan olvasott Népszabadságot, az valahogyan tutira viszonyult hozzá, jellemzően lelkesen.
Sőt, nem kevesen voltak, akiknek amúgy eszébe sem jutott volna a rendszerváltás után pont a korábban hirhedt Népszabadságot kézbe venni, de az ott csoportosuló, jól író szerzők miatt szép lassan belecsúszott. Ilyen voltam például én is. Bächer egészen különböző embereket volt képes vonzani, az ő famulusaként került például a Népszabadsághoz a fiatal, liberális Bayer Zsolt.
Bächer 56 éves volt. Bár a fő, sőt talán egyetlen igazi témája az élet szeretete volt, sorozatos sorscsapások érték, gyakran ezek voltak írásainak témái. Hosszabb ideje ő maga is súlyos beteg volt.
(via index)