Pöcsöt vakarni, kádban ülni és órákig henyélni mi magyarok is azt hisszük, hogy tudunk, de a koreaiakhoz képest nevetséges, idegbeteg nyüzsgöncök vagyunk. A cccsimcsilbang egyszerre szauna, motel, gőzfürdő, menza és nappali szoba, de elsősorban a semmittevés szentélye.
Pöcsöt vakarni, kádban ülni és órákig henyélni mi magyarok is azt hisszük, hogy tudunk, de a koreaiakhoz képest nevetséges, idegbeteg nyüzsgöncök vagyunk. A cccsimcsilbang egyszerre szauna, motel, gőzfürdő, menza és nappali szoba, de elsősorban a semmittevés szentélye.
A kíméletlenül pragmatikus koreai lelazulás ott kezdődik, hogy bemegyünk valami banálisan kinéző irodaépületbe és veszünk szűk kétezer forintért egy belépőt. Szó sincs itt a Rudas 16. századi kupolájáról, a Széchenyi századfordulós pompájáról, a Gellért mesés szecessziójáról. A koreai ccsimcsilbangok épületei, mint a dél-koreai épületek általában, rondák. Voltam már olyanban – sajnos azóta bezárt –, ami egy irodaház 14. emelete, és pucér seggel bámulható belőle Szöul belvárosa, voltam már egy kisállatnagyker mögött a passzázsban a harmadikon, voltam mélygarázs mínusz harmadik emeletén a föld alatt, és természetesen ezt a cikket is egy ccsimcsilbangban írom, elégedett horkolásban, valami pingvines műkő iglu mellett. De a kívülről semmilyen épületek belterei a tökéletesen koreografált semmittevés folyamatait rejtik.
Kevés nagyobb, őszintébb és lelkesebb rajongója van nálam Budapest gőzfürdőinek, de csodáik mellett a Rudas, a Széchenyi vagy a Gellért egyszerűen nincsenek kimaxolva. Eleve ott indul, hogy miért nincs a bejáratnál cipősszekrény? Miért gyalogol be valaki sáros bakancsban oda, ahol én már mezítláb állnék? Miért koedukált a Rudas hétköznaponkénti kivételével az összes, hogy fürdőruhát kelljen hordani? Tényleg létezik ember, aki fürdőgatyában akar szaunázni? Miért nem úgy csobban mindenki a közös kádba, hogy előtte alaposan lecsutakolta magát? Miért nem vehetek bent egy kólát, egy almát, egy főtt tojást, egy csomag ropit? Miért nincs szappan? És így tovább. Igen, az épületek nagyon szépek és a víz is nagyon finom, de lehet ezt jobban csinálni.
Alvó emberek egy három emelettel a föld alatt kialakított hagyományos koreai ház tornácán
Például a cipő azonnal lerúgatásával. A ccsimcsilbangozás első felvonásában zokniban, nemek szerint elválasztva közelítjük meg a fürdőteret, ahol alapos zuhanyozás után különböző hőmérsékletű kádakban lehet tehénkedni, lehet szaunázgatni, lehet órákig tisztálkodni. A pénzünkért azt is kapjuk, hogy ideig-óráig szőrös, nagyfaszú kolosszusnak érezhetjük magunkat: a tipikus koreai férfi a kelet-ázsiai sztereotípiáknak megfelelően alacsony, szemérem- és hónaljszőrzetét leszámítva teljesen csupasz, petyhüdt péniszének hossza jelentéktelen. A budapesti gőzfürdők után elég vicces a láthatóan irodaházból kialakított tér
[a szerző itt elaludt a meleg földön, két héttel később folytatja]
ben meztelenül mászkálni, szappanozni, hajat mosni, elmélyülten fogat mosni, és közben lustán megfigyelni, hogy akármilyen is lassan andalgunk előre a személyes higiénia checklistjén, egy koreai férfival nem vehetjük fel a versenyt. Láttam én már húszperces fogmosást, végig a szájba küldött zuhanysugár mellett.
A tisztálkodás, dagonyázás és szaunázgatás után irány a szárító, persze csak komótosan. A koreai férfi legalább olyan komolyan veszi a test megszárítását, mint a test benedvesítését. A szárítóblokkban lusta faliventillátorok pörögnek, köztük lehet tiszta, harmatos testtel ácsorogni, fület pucolni, önmázsálni, hajat zselézni, miegymást, és itt láttam először egyik lábát a pultra emelő, a hajszárító hideglevegős üzemmódjával seggszőrét szárítgató férfit is, aki közben a bézbólmeccset nézte. Nevessen az, aki szereti, hogy frissen felhúzott, tiszta alsónadrágja mélyebb rétegeiben nyirkos szőrzet lapul, hűt.
Lent alvókapszulák, fent masszázsszoba, jobbra a henyélő szerző lába
Tisztán, szárazon, egyenpizsamában lehet végre elindulni a koedukált tér, a tényleges ccsimcsilbang felé. Vannak itt különböző hőmérsékletű kabinok, plusz ötventől mínusz tízig, vannak különböző ásványokkal beborított kabinok, ccsimcsilbangja válogatja, ahová behúzódhatunk a földön heverve semmittenni, vannak súlyos vonkötegekért megvásárolható komplex masszázsok, vannak olcsó masszázsfotelek, van konyha, ahol akár hajnali négykor is kikérhetünk egy bibimbapot, sokszor van komikusan giccses, historizáló beltér, és még többször van egészen szürreális, kitömött állatokkal és művirágokkal díszített installáció, van tévé, vannak konnektorok, tölteni a mobilt, vannak kis kockapárnák, hogy kényelmesen hentereghessünk, és van ehhez minden nem és minden korosztály, akik hosszasan heverésznek és semmittesznek, aztán elbóbiskolnak. Csak nappal és éjszaka nincs, a ccsimcsilbang párhuzamos univerzum, a mobiltelefon az egyetlen köldökzsinór a tevékeny külvilág felé.
Voltam már csak fürödni és dagonyázni ccsimcsilbangban, aludtam már át egész éjszakákat (és nappalokat) ccsimcsilbangban, és közben egyre jobban megszerettem ezeket a furcsa, átgondolt, laza és teljesen demokratikus helyeket. Ahol senkinek nem ciki órákig nem csinálni semmit. Ahol a fürdőkultúra nem az országimázs, hanem a mindennapok része. Ahol fillérekért megalhatunk és megfürödhetünk, aztán mehetünk tovább. A nagyvilágban a könyörtelen hajtásról és a tolakodó agresszióról ismert Dél-Korea csendben létrehozta a semmittevés andalító Shangri-Láját.
A szerző felvételei egy szöuli ccsimcsilbangban készültek. Hajnali egy körül estem be, háromig döglöttem a kádakban, aztán délután egyig aludtam.