Hálistennek szó sincs céltalan cukiskodásról. A tacskók tényleg RETTEGNEK a nejlonzacskóktól.
Hálistennek szó sincs céltalan cukiskodásról. A tacskók tényleg RETTEGNEK a nejlonzacskóktól.
El sem tudom képzelni, mi lehetett az a zsák- vagy medúzaszerű, ugyanakkor valószínűleg szárazföldi lény, amelyik annak idején úgy beszaratta az Őstacskót, hogy annak összes mai leszármazottja páni félelemben él a Gonosz Zacskóktól.
Füles igazi, büszke dakszli, ő is meg van róla győződve, hogy minden zacskóban egy gonosz kungfumester rejtőzik, aki ha nem menekülsz időben, villámgyorsan rád ugrik, és mire egyet pislantanál, kinyír. Ki lenne olyan bolond, hogy egy ilyen forgatókönyvnek szemernyi esélyt is adjon? Hát Füli tutira nem, ő már a zacskók árnyékának láttán ledermed, mint Kubatov Tapolcán, aztán fut, ahogy a “lába” bírja. Már én is észrevettem magamon, hogy megrettenek, ha valami gyanúsan zizzen a parkoló autók között.
A Gonosz Zacskóval egyetlen ellenség érhet fel, a Kegyetlen Póló. A szél nemrég ráfújt egy K. P.-t a kerítésre a szokásos sétaútvonalunk egyik sarkánál. Három napig át kellett mennünk a túloldalra, és morogva, hatalmas körben fordulhattunk csak rá a merőleges utcára. Ekkor feltámadt bennem a Nagy Ellátórendszerek mélyre elmetemett Megreformálója, megfogtam a pólót és bedobtam a kukába. Fülike döbbent ámulattal nézte, hogy meg merem érinteni, de őt nem ilyen könnyű átverni: másnap a szemetes árnyékától ijedt meg.