Lemértem, 729 cm2-en foglalkozik a témával a mai Népszabadság. Nem fogják elhinni, de Lucsik János még mindig hisz. Valamiben.
27 centiméter hosszú, 27 centiméter széles négyzetben hozta az újság papírkiadása Varga G. Gábor cikkét, ennek egy része egy jó nagy kép a Repülőgépről, Ami Egy Pillanatra Tényleg, Fizikai Valójában Megjelent, de a többi az csak szöveg, hogy hát az eredeti verzió, miszerint kínai üzletemberek garmadája özönlik majd Magyarországra, vagy mi, az nem adta ki, de egy darab csartergépet röptetni ide-oda, az még kiadhatná.
Nem untatnék senkit a sztori részleteivel, mert ez a sztori nem a sztoriról, hanem a sztori mai prezentációjáról szól. Hogy kaphat ekkora területet – csak összehasonlításképp: a Vatikán területének 1/1,65×10-7-ét – egy országos napilapban egy ennyire nevetséges, érthetetlen, az első pillanattól fogva érdektelen sztori?
Csak azért, mert Occam borotváját segítségül véve ez a sztori egyaránt könnyebben megmagyarázható titkosszolgálati figyelemelterelésként, bizarr pénzmosásként, politikai börleszkként, a véges ellenzéki újságírási kapacitás tudatos lekötéseként és egyszerű alkalmatlanságként, mint egy olyan vállalkozás történeteként, ami pénzért repülőgépekkel szállít embereket ide-oda. És amit egyébként úgy hívnak, hogy légitársaság.