Nanointerjú a hetilapot a 444 kedvéért hat év után elhagyó Rényi Pál Dániellel arról, hogy milyen egy nyomtatott hetilap után egy online szerkesztőségbe csöppenni.
Nanointerjú a hetilapot a 444 kedvéért hat év után elhagyó Rényi Pál Dániellel arról, hogy milyen egy nyomtatott hetilap után egy online szerkesztőségbe csöppenni.
Cink: Miért jöttél el a Narancstól?
Rényi: Hat év az sok. Már hibázgattam a végén, mert nem voltam elég éles. Meg fontos, hogy tanuljak, felvegyem az online tempót, ezt nem lehet megspórolni.
Cink: Mi volt a legjobb és a legsokkolóbb élményed eddig a 444 szerkesztőségében? Milyen az online tempó?
Rényi: Még alig pár órája vagyok itt.
Cink: Pont azért! Az igazi első benyomásokra vagyok kíváncsi.
Rényi: Rögtön beülhettem a szabin lévő Mészáros Zsófi helyére. Folyamatos a hangzavar, ami hetilapos otthonülős-interjúzós életmódhoz képest azért inspiráló. Korábban egy hét alatt jött ennyi emailem mint itt fél nap alatt.
És jók a csajok!
Cink: :DDD Na, alakul ez! És lesz bármi “szakterületed” vagy ilyesmi?
Rényi: Elvileg ugyanazt fogom csinálni mint eddig, de nyilván más sebességgel.
Behoztam rögtön az első nap a Technics fülesemet.
Cink: NAIV! NE TEDD!!!!!!
Rényi: De hát mindegy mit teszel a füledre, ez ilyen.
Cink: JÉZUS. Vedd meg a legolcsóbbat! 3000 fölött semmiképp, azt is szögedróttal fond be.
Rényi: Pont egy olyan anyagot csinálok amihez egy hosszú hangfelvételt kell hallgatnom. Szinte esélytelen.
Cink: Most már elhiszem, hogy tényleg ott vagy, és nem elraboltak és kényszerítenek, hogy úgy tégy, mintha.