- Nem vagyok belvárosi nő.
- Ha minden más adott volna, akkor is taszít az evést körüllengő sznob, már-már (sőt: konkrétan) vallásos érzület.
- Enni nem túl örömteli dolog. Nem is rossz, pláne nem kellemetlen vagy fájó, de nem öröm. Olyasmi, mint a hajvágás: nem fájdalmas, de nem is a fizikai vagy szellemi kielégülés eszköze. Időnként kénytelenek vagyunk megtenni. Egy százfokozatú élményskálán a jót enni 2 pont, a valamit enni meg 1. Ehhez képest írni egy posztot a koncra, amit hárman bekövetnek, legalább 56,2 pont. Ha az illetőnek nagy a melle, akkor 67.
- Az ízlelés hosszú tanulási folyamat eredménye. Fizikailag persze a legtöbben képesek vagyunk érzékelni az ízeket (ahogy a legtöbben hallunk és látunk is), de ez alapján azt hinni, hogy értjük az ízeket olyan, mintha az Új világ szimfónia megértéséhez elég volna, hogy hallunk. A tapír is látja a homlokrakodót, amikor az rátolat az ormányára, de ettől még nincs igazán fogalma az egészről. Én gasztronómiai értelemben (is) tapír vagyok.
- Érzelmileg viszonyulni emberi lényen kívül bármihez (tárgy, étel, szokás, magazin, zászló, nemzet, muskátli, íróasztal, homlokrakodó, visszacsapószelep, stb.) ostobaság. Lelkesedni még inkább. Engedd el.
- Enni ízlés kérdése, az ízlés meg nem vita tárgya. Emiatt aztán valamennyi gasztronómiai indíttatású vita – figyeljük meg, ha eddig nem szúrt szemet – tisztán szemantikai. Azt még el bírjuk viselni, hogy valaki 1,5%-os tejet iszik a boltból. Azt nem bírjuk elviselni, hogy tejnek nevezi, hiszen a mi mértékadó véleményünk szerint a tej csak a tehénből frissen lecsapolt, jellemzően lefosottfű-szagú, tőgymeleg baktériumforrás. És ugyanez vég nélkül a halászlétől a vagdalton át a valódi spaghetti carbonara definiálásig, mely közismerten füstölt mangalica-tokaszalonnából készül.
- Nem vagyok belvárosi nő.