Véget ért Planicán a súugrószezon, és én kis híján elfelejtettem megénekelni Kamil Stoch diadalát. Durva lett volna. Egyrészt a síugrás a legvagányabb sportok egyike, másrészt klassz, hogy Adam Malysz után is van egy szuperlengyel a mezőnyben.
Véget ért Planicán a súugrószezon, és én kis híján elfelejtettem megénekelni Kamil Stoch diadalát. Durva lett volna. Egyrészt a síugrás a legvagányabb sportok egyike, másrészt klassz, hogy Adam Malysz után is van egy szuperlengyel a mezőnyben.
Gondoljatok bele: lezúdulnak ezek a cingár, nemritkán tizenéves srácok elképesztő magasról, kilencven kilométeres sebességgel elrugaszkodnak, majd csak lesz valami alapon, és néhány másodperccel, valamint 130-140 méterrel később egyszer csak földet érnek. Sírepüléskor 200 méter felett van a távolság. Őrület. Gyerekkoromban nem is értettem, ez hogyan lehetséges. Igazából ma sem értem (de ezt ne mondjátok el senkinek), hanem csak nézem, amikor tehetem, és szurkolgatok. Adam Malysz óta csakis és kizárólag lengyeleknek.
Malysz 2011-ben, 34 évesen vonult vissza. Hatalmas isten volt. Négyszer nyert világkupát (nem versenyt, szezont), hármat egymás után, 2001 és 2003 között, és akkorákat repült fénykorában, mintha Széles Gábor csak az ő kedvéért lekapcsoltatta volna a gravitációt. Raadásul mókás-barátságos figura volt a kis bajuszkájával és a szinte mindig komoly ábrázatával. Viszont az durva, hogy olimpiát egyszer sem sikerült nyernie, még 2002-ben sem, amikor óriási formában tolta végig az évet.
Ő érte el azt is, hogy a lengyelekévé váljon a sportág, ami korábban főként az osztrákoké és a németeké volt. Úgy értem, sikerei csúcsa óta nem nagyon van verseny, ahol ne lenne sok tucatnyi, esetenként több száz vagy ezer lengyel drukker, ne lobogna piros-fehér zászlóerdő.
Ezek a zászlók 2013-14-ben már Kamil Stochnak lobogtak. Illetve, már korábban is. Mintha megbeszélték volna, hogy váltják egymást. Stoch nem mai csirke, 26 éves (Malysz sem tinédzserként érő típus volt, pedig az nem ritka síugrásban), de az élmezőnybe csak a zseni lelépése után robbant be. 2012-ben ötödik, tavaly harmadik lett a világkupában, az idén pedig fogta magát, és megnyerte lazán. Plusz megcsinálta, ami a példaképnek nem sikerült: olimpiát nyert Szocsiban, mindkét sáncon.
Mi jöhet még? Egyrészt a Négysáncverseny, másrészt a duplázás. Malysz az első után máris behúzta a másodikat. Ezt azért nem lesz könnyű megcsinálni. Én pedig jövőre elmegyek a zakopanei versenyhétvégére, és kész.
(fotó: Srdjan Stevanovic/Getty)