Vagy legalábbis egy csomó dolog, amire valaki rákérdezett helyetted. Kikerült egy jó hosszú, háromrészes interjú a Filmvilág blogra a sorozat technikai rendezőjével, Bujtás Jánossal. Érdemes elolvasni.
Vagy legalábbis egy csomó dolog, amire valaki rákérdezett helyetted. Kikerült egy jó hosszú, háromrészes interjú a Filmvilág blogra a sorozat technikai rendezőjével, Bujtás Jánossal. Érdemes elolvasni.
Amikor azt hinné az ember, hogy végleg leszámolt a Szomszédokkal, az visszarántja. Idén volt már Szomszédok-emléktúra, a sorozat meg egy egészen hosszú jelenet erejéig, poénből belekerült az Isteni műszakba is.
A Filmvilág blog pedig lehozta egy olvasó interjúját Bujtás Jánossal, a sorozat technikai rendezőjével. Az interjú három részes, itt, itt meg itt lehet olvasni a részeket. A technikai rendező titulus azt jelenti, hogy Bujtás segített a forgatások technikai részében, de később átvette egyes epizódok rendezéseit.
Bujtás beszél arról, hogy:
Miért hagyta ott a Szomszédokot, sőt, az egész televíziózást
A kilencvenes évek közepétől és második felétől érezhetően a politika elkezdett rátenyerelni a médiára és a televízióra. (…) Minden bizonytalanná vált, mindenki beleszólt mindenbe, kezdett érződni, hogy ha így megy tovább, oda jut a televízió, ahova mára jutott.
Mi volt az álma a sorozat jövőjében
Nekem személy szerint egy nagy fájdalmam volt, hogy nem tudtuk kivinni a sorozatot Budapestről. Egy ideig abban bíztam, hogy lehet, aztán rájöttem, hogy ez se időbe, se pénzbe nem fér bele. Meg kellett alkudni.
Mennyire volt szándékos a népnevelő jelleg
Mi ezt felvállaltuk. Az egészséggel, étkezéssel kapcsolatban volt még néhány. Főzési, vagy bizonyos piaci dolgok, ami kapcsán kicsit direkt módon szóltunk a nézőkhöz. Az egész Józsi és Etus-féle piacozás, például amikor az előbbi figyelmeztette Etust, hogy „Művésznő, egyen egy kis banánt, mert egészséges!”.
Miért mindig konyakot isznak a sorozatban
A filmen ugyanis igazán jól a konyakszerű italok mutatnak. Illetve imitálni azt volt a legegyszerűbb, mert a kóla ugyanúgy néz ki, mint a konyak. Általában a filmekben konyakot, vagy valamilyen színes, jól mutató italt isznak. Bár hozzáteszem, volt egy időszak, amikor a Napóleon és francia konyakok nagy divatban voltak.
Milyen érzés látni a tréfás rajongást az interneten
Olyan összevágásokat látok az interneten Szomszédok jelenetekből, hogy elképedek rajta,- és egy csomó szellemesség van bennük.
Milyen volt megélni a rendszerváltást
Túl voltunk az első elbizonytalanodáson, az első kormány és Antal után, kicsit visszaestek a FIDESZ fiúk, megerősödtek a szocialisták, – hogy egy korképet rajzoljak nagyjából. Ez borítékolta, hogy olyan irányba megy a dolog, ami nem tesz majd jót hosszútávon. Aztán ezt fejelte meg a későbbiekben ez a szerintem is felemásra sikerült médiatörvény, ami aztán megengedte, hogy az addig számunkra ismeretlen, politikai direkt ráhatás a televíziós munkában is megjelenjen. Ez egy alkotó ember számára a legrosszabb hír, amit közölhetnek vele.
Melyik szereplő halála miatt fenyegetőzött egy néző öngyilkossággal
Egyszer talán Miskolc környékéről jött egy képeslap, amire ezt írta a feladója: „A Nemcsák leesett a buszról, és ha valami komoly baja lesz, öngyilkos leszek.” Ültünk a szerkesztőségbe ledöbbenve, és feltettük a kérdést: „Ki felel azért, ha ez az ember elköveti ezt az őrültséget?” Meddig mehetünk el?
És hogy mennyire hajoltak be a szponzoroknak
Nálunk nem volt olyanfajta reklám, hogy fizettek tízmillió forintot, és jól jártunk vele. Olyan reklámajánlatot fogadtunk el, ami csökkentette a produkció kiadását (például a presszóban az almalé), ezt hozták a cégek, és így nekünk nem volt kiadás. Vagy a kozmetikában reklámoztunk néhány olyan krémet, amit mi használtunk a színészek sminkeléséhez.
Tényleg megéri átrágni magad az egészen, mondjuk van benne pár tipikus "régen minden SOKKAL jobb volt"-bekezdés, meg az Oli úrról szóló rész is kicsit fura.