Holnaptól exkluzív corvinakiállítás lesz az Országos Széchényi Könyvtárban, és nekünk akkora mázlink van, hogy megnézhettük, ahogy a helyükre teszik az ötszáz éves kódexeket. A szemünk előtt lapozgatták a történelmet, de a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy Mátyás király korában is voltak kekeckedő kommentelők, csak
Holnaptól exkluzív corvinakiállítás lesz az Országos Széchényi Könyvtárban, és nekünk akkora mázlink van, hogy megnézhettük, ahogy a helyükre teszik az ötszáz éves kódexeket. A szemünk előtt lapozgatták a történelmet, de a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy Mátyás király korában is voltak kekeckedő kommentelők, csak akkor szövegdoboz helyett a margón elégedetlenkedtek.
A corvina nekem mindig is olyan volt, mint mondjuk a Szent Korona vagy a bajai halászlé. Tisztában vagyok azzal, hogy Magyarország kulturális történelmének a része, hallottam róla rengeteget, mégis izgalmas érzés, ha az ember orra elé kerül, és rendesen megnézheti. Ezért voltunk annyira mázlisták, amikor az OSZK meghívott minket, hogy a készülő kiállítás előtt nézzünk szét. Amikor NAK kollégával beléptünk a terembe, olyan érzésem volt, mintha a világ egyik legkifinomultabb műkincsrablását néznénk visszafelé. A könyvtár munkatársai kesztyűben, akkurátusan, lassan, megfontoltan helyezték el az ősrégi könyveket a pulpitusokon. Az OSZK négy darab corvinát állít ki jövő héttől, név szerint Szent Ágoston, a történetíró Polybios, a komédiaszerző Plautus és a humanista Trapezuntius műveit, de én hamar beláttam, hogy igazából teljesen mindegy, milyen szövegeket tartalmaznak a kódexek, ha egyszer valami fél évezredest lehet nézegetni.
Gyorsan összefoglalom a corvinák történetét: Hunyadi Mátyás nagyjából 2500 kötetet halmozott fel a budai könyvtárában, ezeket az udvar vendégei és tudósai szabadon tanulmányozhatták. Mátyás halála után II. Ulászló és II. Lajos sem foglalkozott a könyvekkel, egyrészt a látogatóba jövő humanisták elkezdték – gondolom, egészen véletlenül – magukkal vinni, másrészt az udvar is elkezdte őket diplomáciai ajándékként osztogatni. A török megszállás pluszba adott egy pofont a gyűjteménynek, a budai vár 1541-es elfoglalásával a könyvek nagy része utat talált magának Isztambulba. Ugrás három évszázaddal későbbre: egy rakat sikertelen próbálkozás után Kubinyi Ferenc történész, Ipolyi Arnold történész főpap és Henszlmann Imre régész, művészettörténész Isztambulba utazott 1862-ben, hogy felmérjék, van-e egyáltalán ott corvina. Volt. Valószínűleg a felfedezés hatására a szuezi csatorna megnyitó ünnepségén Abdul Aziz szultán négy kötetet ajándékozott Ferenc József császárnak.
Ezt a négyet lehet megnézni az OSZK-ban, kiegészítve például Felix Petancius Genealogia Turcorum imperatorum nevű pergamentekercsével, amire egyszerűen nem tudtunk nem úgy nézni, mint egy infografikára, annak ellenére, hogy 1502 és 1512 között készült. Ha a Buzzfeed egyszer összerakna egy olyan listát, hogy mit kell tudni a XVI. század előtti török szultánokról, az pontosan így nézne ki. Mutatom.
Petancius tekercse azért készült, mert Európa a XV. század elején elkezdett érdeklődni a törökök iránt, akkoriban voltak olyan nézetek is, hogy a török úgy, ahogy van, igazából egy eretnek vallásos szekta. Aztán mindenkinek elkezdte birizgálni a fantáziáját ez az egzotikus nép, száz évvel később le is rohantak minket. Így megy ez.
De vissza a corvinákhoz. Kicsit sajnálom, hogy a közönség ezeket a köteteket csak vitrin alatt nézheti meg, azt viszont egyáltalán nem sajnálom, hogy lehet kérni vezetést a kiállítás kurátorától, Zsupán Edinától, akinek köszönhetően napokkal később is szinte fejből tudom azt a sok okosságot, amit eddig leírtam. Zsupán végigmagyarázza azt a másfél órát, amit a kiállítótérben töltünk, én hirtelen megint úgy érzem magam, mint az egyetemen, amikor olyan szemináriumot vettél fel, amit egy haverod sem, és vagy jegyzetelsz, vagy meghalsz.
Én meg jegyzetelek inkább, így tudom meg például a következő dolgokat:
- A corvinák bársonykötése általában lila vagy meggyvörös volt. Az utóbbi ritkább. A nyolcvanas évek nagyszabású restaurátori programjában a sérült borítókat kipótolták, de a harmincéves anyag már elrohadt. Az ötszáz éves még bírja.
- A corvinák leginkább a csatok rögzítésénél sérültek, mert a katonák hajlamosak voltak az aranyozott ezüstöüket letépni.
- Jellegzetesen budai az a blokkdíszítés is a lapok alján (lásd fenti kép), ami miatt a kódexek alulról nézve leginkább általános iskolás tankönyvnek tűnnek. Mondjuk én azt írtam a törikönyvemre így, hogy QUAKE, és egyáltalán nem aranyoztam, de a XV. században viszont igen.
- Nagyon rejtélyes eset is van a corvinák történetében, Mátyás halálával szőrén-szálán eltűnik az az olasz könyvkötő, aki az addigi könyveken dolgozik. 1490 után mindenki az ő stílusát próbálta lemásolni, sikertelenül.
- Egy darab kódex általában egy év munkába telt, és egy birkanyáj bőre kellett hozzá.
- Az egyik kiállított corvina másolóját Gioacchino de Giganticusnak hívják, szerintem eszelősen jó ez a név.
- A szöveg másolásához és egyenesben tartásához vagy ólomrácsot használtak, vagy halványabb tintával vonalakat húztak, vagy vakon csinálták a szkriptorok.
- Az iníciálékhoz és díszítésekhez használt aranylapokat tojásfehérjével, gumiarábikummal vagy cukros vízzel ragasztották a helyükre.
- Egy corvina kinyitásához négy munkatárs kellett összesen, egyszerre kellett ránehezedniük, amíg egyikőjük lepattintotta a csatokat. Természetesen mi kértük, hogy nyissák ki, amikor megtörtént, akkor kicsit elszégyelltem magam.
- Az egyik corvinának nincs meg az eredeti bársonyborítása, helyette tölgyfát kapott, amitől még ősibbnek tűnik.
De nézzük meg a részleteket. Polybois szövegével például nem ér véget a kötet, egy későbbi tulajdonos úgy gondolta, hogy az utolsó oldalt személyes Moleskine-jegyzetfüzetnek fogja használni. Ibrahim Maczar például beleíratta azt, hogy Mohammed érkezése után 966 évvel írta oda a nevét, szóval így be lehet lőni az 1588-at. Nem volt elég neki, hogy odakerült a neve, meg az év is, még feltöltötte a lapot XVI. századi bölcs memoriterekkel is, és így néz ki az oldal:
És ha már behúztam a mézesmadzagot a több évszázados kommenttel, akkor tessék. Az egyik szöveg margóján NAK észrevett egy halványabban írt szöveget, amit láthatóan nem a szkriptor írt bele, hanem egy későbbi olvasó,. Zsupán Edina szerint maga Vitéz János püspök trollkodhatta oda, hogy "itt van egy hiány". Merthogy szerinte ott hiányzik valami a szövegből, és muszáj volt ezt világgá kiáltania. Legyen ez egy lecke a kommentelőknek, akik azt hiszik, hogy soha senki sem fogja elolvasni azt, amit mondjuk valami obskúrus politikai blogban írtak Kupa Mihályról 2001-ben.
Zsupán Edina elmondja, hogy nagyjából 2500 kötet létezett Hunyadi Mátyás könyvtárában. Ebből hitelesen 216 corvina maradt fenn. Magyarország különböző pontjain összesen nagyjából 50 van. Vannak példányok európai könyvtárakban és Amerikában is. A legtöbb példány egy adott időpontban az 1990-es nagy corvinakiállításon volt Budapesten.
Egyelőre nincsen semmi állami terv, hogy hazahozzanak belőlük.
Itt van még jó néhány fotó, amit nem tudtam beleszuszakolni a cikkbe, de mindenképpen nézzétek végig őket:
A faborításos corvina.
Voltak olyan szakadások, amiket varrással próbáltak megjavítani.
Az összenyomott pergamenlapok. Azért kellett összecsatolni annyira keményen a kódexeket, hogy a pergamenek közé ne tudjanak beköltözni az élősködők.
Mert az a sok pici pötty a lapon mind szú rágta lyuk.
Ha nem vonja el a figyelmeteket a gülüszemű figura, ezen a fotón még nagyobban meg tudjátok nézni őket.
Ezt a fekete hátterű iníciálét valamilyen földalapú festékkel, valószínűleg malachittal készítették.
A kiállítás helyszíne: Országos Széchényi Könyvtár, 1827 Budapest, Budavári Palota F épület, 6. szinti kiállítótermek.
A kiállítás megtekintése a megnyitó alkalmával, 2014. április 23-án 16 órától 18 óráig díjmentes, 2014. április 24.–május 6. között keddtől szombatig 10 és 18 óra között belépőjeggyel látogatható.
Jegyárak: teljes árú 800 Ft/fő; kedvezményes 400 Ft/fő; csoportos belépő (10 fő felett): 250 Ft/fő, a kísérő pedagógusok, valamint hátrányos helyzetű diákok (az osztályfőnök igazolása alapján) számára díjmentes.
Fotó: NAK