Mint az nyilván közismert, a ketonok oxo-, vagy más néven: keto- funkciós csoportot tartalmazó vegyületek. Legismertebb képviselőjük az aceton, mely a hagyományos körömlakklemosók fő összetevője volt, míg a propilén-glikol – köszönhetően a csábos kis lánykacsókat némiképp jobban kímélő természetének – végleg nyugállományba nem helyezte azt. A klasszikus nevezéktan szerint az egyszerű ketonok elnevezése a C=O csoporthoz kapcsolódó ligandumok felsorolásával történik, azok szoros alfabetikus sorrendjében természetesen.
Eddig gondolom minden világos is.
Mikor tehát egy parkban két lánnyal iszogatva lekerül az a kis feszes felső, s mire észbe kapnál, fejed már jázminillatú combok közt motoz (s ebbéli tevékenységeddel korántsem vagy egymagad) akkor elgondolkodsz azon, miért is nem volt jó az a szigorú és egzakt kémiai elnevezés, hogy 4-metil-2-hexanon? Feszes, barnára sült hasfalat cirógatsz, ajkaid közt gyöngyöt harmatoz valami aprókat sikongató élvezet, s miközben esküdni mernél, hogy az a másik lány épp a fenekedbe harap, némiképp lenyűgözve állsz a IUPAC gondosan kidolgozott rendszere előtt. Aki csak kicsit is járatos a szerves vegyületek világában (jesszus, ezt mind a szájával csinálta?), azt nem hagyja érintetlenül a probléma.
Mert hát mit is fejez ki az egyszerű izopentil-metil-keton név? A C=O csoport szénatomján két kötési hely van még, nyilvánvaló tehát, hogy az egyik, ehhez kapcsolódó szerves gyök a metil (CH3). Tiszta és világos, akár csak a bizonyosság, hogy a derekadra kulcsolódó, csizmás lábak, legyenek bár akár 40-es méretűek, nem tudják teljes mértékben kitakarni a Hold fényénél vakító fehéren az utcafrontra tekintő hátsódat. Problémásabb ennél az izopentil-gyök precíz felrajzolása. Az izo- kifejezés arra utal, nem a hagyományos, egyenes láncú propilgyökkel van dolgunk. És itt kezdődnek a valós problémák, ugyanis a szabad propilgyöknek legalább két elképzelhető változata van. Akárcsak az ujjakat a hátgerincen a csípőig vezető domborulatok és völgyek lassú ritmusa, úgy lüktet agyunkban a felismerés, hogy habár az izopentán csakis egyféle lehet (a 2-metil-bután és a 3-metil-bután ugyanaz a vegyület), addig az izopentil-gyök esetében már nem irreleváns, hogy a C=O csoport szabad kötőhelyéhez közvetlenül kapcsolódó szénatomon van egy metil-csoport, vagy a másik végterminánshoz közelebbi szénatomon.
Feltérdelsz hát, öledbe vonod azt a verejtéktől csillogó, barna testet, egy másik, hófehér kar vékony, gyönge ujjaival tarkódon motoz, fejed hátravetve a tejfehér combokat csókolod, s alig érted, ilyen bizonytalanságot miként hagyhat feloldatlanul egy kissé is lelkiismeretes kémikus. Vonaglik ágyékodban az éjszaka, levegőt is alig kapva fonod karod egy csípőre vagy derékra talán, s suttogod, hogy szeretlek, mindkettőt, ki mást, ki ne szeretné azt a másikat és azt az egyiket, kinek a szájából ne volna igaz ez a szeretlek, míg köldöködben ilyen vihar zizeg, vagy míg a pillekönnyű, karcsú testek táncában ilyen szépen összecsengő, bús alt dallam susog?
Csak az a rohadt nevezéktan, azt tudnám feledni!