Most elárulok egy nagyon szigorú titkot az újságcikkek időzítéséről

Az utóbbi néhány napban legalább kétszer jött azzal a politika, hogy bizonyos újságcikkek az időzítés miatt jelentek meg akkor, amikor megjelentek. A politikának ez az egyik mániája.

A másik mániája, amikor azt próbálja kitalálni, hogy na vajon ki a tököm íratta az ilyen erősebb, izgalmasabb, fontosabb, nagyobb hatású szövegeket. Hogy ki mondta tollba ezeket. A harmadik mániája meg, hogy hogyan beszéli meg magával a sajtó a dogokat – azaz az egy oldalra sorolt lapok egymással –, hogyan esküszik össze, hogy ki-mi ellen indítson összehangolt irtóhadjáratot, ki-mi érdekében szervezzen piedesztálra emelő kórust.

Mind a három istentelen hülyeség, ezen belül az időzítés a legnagyobb hülyeség.

A két eset, ami adta magát most, és amik miatt ezt a kis izét írom, indexes. Az egyik Szalai Bálint dupla cikke a kettős állampolgárságos maffiáról, a másik Dezső Andrásé Kovács KG Béláról. Az egyiknél azt hallottam a minap a politikától, hogy nemcsak az önkormányzati választási kampány, hanem Navracsics Tibor leköszönő külügyminiszter európai uniós biztosi meghallgatásai miatt is időzítették szeptember közepére, a másikról a kémgyanús személy közleményezte azt, amit közleményezett.

Tudjátok, hisz elmeséltem már többször: elég rendesen bejártam a magyar sajtót, a Kurírtól a Magyar Narancson, a Magyar Hírlapon, a Világgazdaságon, az Indexen és az Origón át a Cinkig hét helyen fordultam meg – közben viszonylag fontos beosztásokba is keveredtem –, és ha hiszitek, ha nem, egyetlen egy ilyen időzítésezésre sem emlékszem.

Az a helyzet, hogy időzítésre egyszerűen nincs idő. Az újságírásnak más a karaktere.

Az újságcikkek, különösen az ilyen típusúak, úgy készülnek, hogy az újságírók megtudnak valamit, utánajárnak – van, hogy ez hónapokig is tarthat –, összerakják a cuccot, nagy nehezen kiteszik a pontot a végére, és utána majd frászt kapnak, hogy mikor megy ki már a késztermék. Tűkön ülnek. A szerkesztők dettó: ha van a kezükben egy ilyesmi, mint ez A nagy Oroszország kovácsolta frigy, kizárt, hogy azt fontolgassák, két hét vagy két hónap múlva nagyobbat fog szólni, melengessük-dédelgessük, jaj, de jó lesz, úgy tudjuk csak megbuktatni Kovács Bélát.

A nagy sztorinak ki kell mennie lehetőleg azonnal, hogy hasson, hogy jöjjön a feedback, hiszen abból élünk.

Nyilván azt is tudom, a politika miért gondolja, hogy az újság időzít és összeesküszik, és azt, hogy az újságcikkeket valakik íratják. Azért, mert a politika szívesen időzít és esküszik össze, és íratna is, ha tehetné. Van, hogy teheti – és itt nemcsak a kézi vezérléses dolgokra gondolok, mert tuti, hogy olyan újságot és újságírót is átkúrt már a politika, ami-aki nem is tud róla, hogy ilyesmi történhetett vele. És bizony olyan is van, ezt el kell ismerni, hogy maguk az informátorok lesznek aktívabbak izgalmi időszakban – miszerint kampányban –, ezért megeshet, hogy ilyenkor több leleplezés csattan itt-ott, mint máskor. De ez a két történet egyébként – ez a napnál világosabb – még csak nem is ilyen.

Egy szó, mint száz, a politika így működik – az újság meg nem. Ha úgy tetszik, az újság sokkal primitívebb, ösztönösebb üzem. Ez azonban nem baj, hanem épphogy így van jól.

És most még így van, sok helyen. Ha menet közben egyre kevesebb helyen lesz így, na, az baj lesz. De ott még nem tartunk, úgyhogy mindenki lenyugodhat a francba, köszönöm.

Gif: Orosz Péter