Mindenki azt mondta tegnap – aki egyáltalán mondott valamit –, hogy egyedül Hammer Ferenc szociológus mondott erős beszédet a Merkel-tüntetésen a Parlament előtt: Lehet, nemcsak a háta mögött, hanem szemből is dicsérték (vagy szidták), ugyanis este közzétette a beszédét.
Köztetek is volt, aki hiányolta, hogy említeni említettem ugyan, de tartalmilag egy szót se emeltem ki belőle, úgyhogy akkor most reblogolom az egészet, tessék:
Mit kíván a Magyar Nemzet?! No mit? Igen, helyes, magyar nemzeti hiphop rapet.
Szabad sajtót? Nem.
A Magyar Nemzet pont azt kívánja, mint a Hír Tv vagy a Magyar Televízió.
Támogatást, állami hirdetéseket, baráti szabályozást. És izgalmas leleplező sztorikat, egyenest még melegiben az ügyészségről. Hogy miért? Mert tudják, hogy talpnyalásból nem lehet megélni a piacon. És mert a hatalomgyakorlás kulcskérdése az ingyenes vagy majdnem ingyenes média.
Az RTL Klub megmutatta, mi történik, ha a csupán tévézőkhöz is eljutnak a hírek Mészáros Lőrincről vagy Rogán Antalról. Minden húsz felcsúti rémhír egy százaléknyi népszerűségébe került Fidesznek.
És jött a szokásos módszer:
Hoz az állam szabályt, a haverok majd megveszik olcsón. Spontán privatizáció 2.0. Azaz inkább útonállás 1.0. Nagyjából így:
– Szevasz RTL Klub, itt az erősebb kutya ugat, itt van neked a reklámadó.
Azt RTL előveszi a Híradóját, erre:
– Hú neked ekkora van? Oké, a reklámadó nem 40 százalék, hanem 4 százalék. Na jó, 5 százalék.
Amikor a német RTL vezetői alkudoznak, ne a sajtószabadságra gondoljanak, hanem a méltóságukra. Gondoljanak a német focira, Ha valaki nem tudná, a német foci nem azért népszerű a világon, mert mindig nyernek, hanem mert akkor is küzdenek, amikor már nincs miért. Válassz, RTL: Borsodi Liga, Fejér megye, BLASZ-2 bunda vagy Bundesliga?
Ha itt körbenézek, bármelyikünk tarthatna beszédet. Így körülnézve, látható, hogy sokan nem azért tiltatkoznak, hogy egy új életet kezdhessenek majd. Hanem azért a kicsinyke méltóságért, hogy azért mindent még velünk se lehet megtenni. Mindenkinek lenne miért tiltakozni.
Azonban egy gonosz rendszer dúlását nehéz felméri magunkban. Hisz ki tudja megmondani, hogy meddig tart az önkény és mettől van szó tehetelenségünkról gyávaságunkról vagy lustaságunkról. Ám itt másokról is szó van.
Mindenkinek fontos másokról.
Idősebb szeretteinkről, akik már végképp lecsúsztak egy normális orvosi kezelésről. Gyerekeinkről, akik már tanulnak valami rémes tankönyvből. Fiatalokról, akikből sose lesz egyetemi hallgató a kormány döntései miatt. Nem minket tesz tönkre. hanem a mi közös jövőnket tékozolja el ez a bűnös rendszer. A mi unokáink is még Orbán Viktor unokáinak fognak fizetni a paksi erőműért.
És a többi. Amikor Matolcsy György felhőkergető oktatási alapítványai lassan a magyar felsőoktatási költségvetés többszörösét tékozolják el hülyeségekre. A termőföld? A közbeszerzések? Az útépítések? Kiskereskedelem? Az uniós fejlesztési programok? Mondjam még? De az aprópénzért is lehajolnak ezek a bitangok. A nyelviskolák? A KRESZ-tanfolyamok? Az utolsó fillérig.
Na most elő a lapos üveggel, most valami durva jön.
Ma minden demokratikus politikai erőnek, parlamenten kívül vagy belül, az ellenzéken kívül vagy belül – és bizony a Fideszen kívül vagy belül – egy gondolat kell, hogy járjon a fejében: hogy lehet megszabadulni ettől a katasztrófa-lázálomtól. Mert ez ma az első számú demokratikus cél.
Én nem kérem, hogy fogjanak össze a pártok. Azonban követelek valamit. Azért nem kérek, hanem követelek, mert a közhatalom gyakorlásának szolgálat az ára. A demokratikus pártoktól azt követelem, hogy ne valami dogma körül pipiskedve hisztizzenek csak hogy aztán ők lehessenek a mérleg nyelve. Aki finnyáskodik, az mehet vissza a balettba ugrálni.
A demokratikus pártoktól azt követelem, hogy: dokumentáljanak, hangoskodjanak, legyenek álnokok és körmönfontak! Legyenek politikusok, az isten szerelmére!
És mindenekelőtt, politikus hölgyek, urak. Dolgozzanak! Dolgozzanak! Dolgozzanak!
Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Rock'n'roll!