Ismeretlenek rendezték, a legunalmasabb szuperhős a főszereplője, mégis a legjobb Marvel-film lett az Amerika kapitány második része. Én csak ámultam végig.
Ismeretlenek rendezték, a legunalmasabb szuperhős a főszereplője, mégis a legjobb Marvel-film lett az Amerika kapitány második része. Én csak ámultam végig.
Kezdjük a második állítással, Amerika kapitány, vagyis Steve Rogers sokak szerint a Marvel-univerzum egyik legunalmasabb szuperhőse. Szerintem meg nem. A filmbeli eredettörténete szerint a nyunyi Rogers közlegény a második világháborúban megkapta a szuperszérumot, amitől ötszörösére nőtt, végtelenségig bírja a strapát és sosem csügged, bár az utóbbi már akkor is igaz volt rá, amikor XS-es uniformist kellett vennie. Rogers csúcskatona lesz, aztán a Vasember apukája ad neki egy olyan pajzsot, amivel a világ legkirályabb diszkoszvetője és gellerkalkulátora válik belőle. Majd a második világháború amerikai ikonja is.
Egyedül legyűri a Hydrát, a nácik szupertitkos és szupergonosz techszárnyát, viszont egy sajnálatos baleset során majdnem 70 évig az Északi-sarkkör jegébe fagy. A S.H.I.E.L.D., azaz a Marvel-univerzum ügynöktoborzója kiolvasztja, így Rogersnek úgy kell rendet vágnia a Földet fenyegető erők között, hogy közben hét évtizednyi kultúra és történelem kimaradt. Ettől Rogers és Amerika kapitány egy naiv patriótának tűnik, aki sokak szerint még azokat a régi, jó dolgokat testesíti meg, amikből 2010-es évekre nem maradt semmi. Gondoljunk bele, hogy mennyien imádják Tony Starkot, az alkoholista, nőcsábász, cinikus Vasembert, pedig igazából egy pöffeszkedő milliárdos. Hozzá képes Rogers olyan, mint egy kisfiú, akit egész életében náciellenes propagandán és almás pitén neveltek. Pedig nem unalmas ő, csak egy jó ember, egy olyan önzetlen személyiség, aki speciel semmit sem változott, amikor egy két lábon járó kreatinreklám lett belőle. Steve Rogers átsegíti a néniket a zebrán, főz húslevest, ha meg vagy fázva, közben akkorát üt, hogy beszakít egy falat.
Miről szól: Steve Rogers – aki az 1940-es évek elején vett részt az USA hadseregének titkos kísérletében – most Washingtonban éli csendes hétköznapjait és próbál alkalmazkodni a modern világ kihívásaihoz. Azonban amikor a terrorelhárítással és hírszerzéssel foglalkozó S.H.I.E.L.D. egyik munkatársát megtámadják, egy olyan összeesküvés közepén találja magát, amely az egész világot fenyegeti. Újra feltűnik a színen a Bosszúállókból ismert szövetségese, a Fekete Özvegy is, akivel minden erejükre szükségük lesz, hogy felderítsék a konspirációt és leküzdjék a megsemmisítésükre küldött bérgyilkosok hadát. Amikor rájönnek, hogy valójában mivel állnak szemben, felismerik, hogy további partnerekre lesz szükségük, ha győzni szeretnének. Csatlakozik hozzájuk legújabb szövetségesük, Sólyom, azonban még így is minden erejükre szükségük lesz, mivel váratlanul egy rendkívül erős ellenféllel, a Tél Katonájával találják szemben magukat.
De teljesen mindegy, hogy izgalmas vagy érdekes-e a főszereplő, ha a film béndzsa. Az Amerika kapitány: A tél katonája minden, csak nem az. Anthony és Joe Russo rendezte, kiváló memóriájú moziba járók talán a George Clooneyval készült Széftörőkrből ismerhetik őket, akik viszont szoktak amerikai sorozatokat nézni, azok az Arrested Development és a Community epizódjainak stáblistáján találkozhattak velük. Nem ők azok, akikre rábíznék 170 millió dollárt, hogy tolják a Disney legnagyobb pénzcsináló gépezetét egy kicsit, el nem tudom képzelni, mivel győzhették meg Kevin Feige mindenható producert, hogy ők az emberek a feladatra, de a kész filmet látva soha senki más kezébe nem adnék Amerika kapitányt.
A tél katonája ugyanis olyan, mintha valaki Christopher Nolan Batmanjeinek technikai tökéletességével rendezett volna egy filmet, ami nem nyomasztani akar a bombasztikusságával, hanem egyértelműen szórakoztatni. Nolant én nem tartom különösebben jó rendezőnek, inkább hatásvadásznak, de kétségtelenül ki tud találni egy autós üldözést. A Russo testvérek le is tudják úgy forgatni, hogy közben azt érzed, ez a legjobb dolog, amit életedben láttál. A tél katonájában két autós üldözés is van. Mindkettő patent. Aztán tele van kétkezes verekedéssel és utcai lövöldözéssel, és mindkettő olyan, mintha a világban sosem találták volna ki a CGI-t, és mindent muszáj lenne kaszkadőrökkel és kézzelfogható trükkökkel megvalósítani. Muszáj leírnom, mert addig nem nyugszom, az összes akciójelenet kinetikus, mert igazi.
És az akciójelenetei miatt lesz a legjobb Marvel-film az Amerika kapitány folytatása. Nem az áthallásokkal teli, a hetvenes évek politikai thrillereire bazírozó története miatt, nem azért, mert nagyon szórakoztató benne Robert Redford, nem azért, mert irtó dögös Scarlett Johansson és a kaszkadőrje, és nem azért, mert végre Nick Furyval, azaz Samuel L. Jacksonnal is történik valami. Azért sem, mert valamivel sötétebb és komolyabb az előző filmeknél. Hanem azért, mert olyan látványt nyújt, ami nem azzal akar agyoncsapni, hogy hatalmas, hanem azzal, hogy okos, vicces és izgalmas. Ez a három dolog még nem ért össze soha Marvel-filmben idáig.
És akkor még abba bele sem mentem, hogy kicsoda-micsoda a tél katonája.
Az Amerika kapitány: A tél katonája április 10-től, azaz mától látható a mozikban.
Fotó: Marvel