Ez akár egy nagyívű áttekintés is lehetne a daschcam-szcénáról, de az idő drága, ha tovább kell lépni, hát tovább kell, nyilván továbbléptem. Százas nagyságrendbe kényelmesen érő számú videót azért csak megnéztem, így érdemesnek érzem, hogy elmeséljem röviden, hogy milyen volt.
Elég nehéz nem összetalálkozni az észrevételem szerint leggyakrabban orosz és kínai felvételekkel, amelyeket közúti járművek műszerfalára-szélvédőjére rögzített kamerákkal (dashcam – dashboard camera) készítettek, és jellemzően vicces vagy minimum jelentős anyagi kárral véget érő eseményeket mutatnak be. Ha máshol nem, egy mondjuk Crazy Fail Compilation 2016 című videóban mindenki látott már ilyet.
Az viszont lehet, hogy nem feltétlenül egyértelmű az egyszeri internetező számára, hogy egy külön kis világ, de legalábbis egy egészen nagy közösség alakult ki a neten a, csak leírom ismét, műszerfalkamerák felvételei körül.
Én erre egészen tökvéletlenül jöttem rá, amikor is HaloMasterMind117 Youtube-felhasználó egyik videója jött velem szembe. Hogy hol és melyik, azt csak gyanítom, de e-mailjeim dátumai alapján (mert hát vidáman lelkendeztem, hogy mennyire jó ezeket a videókat nézni!) erre gyanakszom:
Miután amennyire türelmetlen vagyok egyszer, annyira figyelmetlen máskor, jobb, ha senkire sem mondok semmi rosszat vezetésügyileg – igaz, gyakorlatom sem sok van, és egy darabig nem is lesz. Nem is mondok. Ezeket a videókat egyáltalán nem a megbotránkozás és úristenmennyihülyevanozás kedvéért néztem. Hanem azért, mert elképesztően hipnotikusak és meditatívak tudnak lenni, meg még sok más apróság miatt.
Az csak külön ráadás, és átmeneti függőségemnek minden bizonnyal elősegítője volt, hogy pont egy különösen intelligens és szórakoztató dashcammer csatornájára kattantam rá. HaloMasterMind117 ugyanis töviről hegyire ismeri a közlekedési szabályokat, alapvetően higgadt és kimért, amellett, hogy van egy rendkívül egyedi stílusa, plusz sok komolyzenét hallgat. Persze színészkedik bőven a kamerának, de annyi baj legyen.
A sok más apróság, ami miatt néztem ezeket a videókat, na, az már erősen élethelyzetfüggő volt.
Ráértem. De ez nem túl meggyőző érv. Ennyi erővel festhettem volna lovak oldalára híres festmények reprodukcióit is. Az mondjuk más kérdés, hogy az egyrészt simán állatkínzás lett volna, másrészt nem tudok festeni – ez utóbbi miatt lett volna állatkínzás. Na meg mondjuk pénzt is kereshettem volna.
Azért másként is tudok indokolni, ha kissé személyesen is.
Jó érzés volt egy távoli, számomra még most is elérhetetlenül távoli város – Colubmia, SC, U.S. – hétköznapi életének részévé válni. Az érdekesebb helyeket például megkerestem Google Térképen, mi több, a kevésbé érdekeseket is. Mondjon bárki bármit, nagy csoda a Google Utcakép. Ugyan a videók nagy része a dél-karolinai Columbiában és környékén készült, Halo gyakran elhagyja azért a várost, így nemcsak a szürke hétköznapokat élhettem át, hanem néha egy kicsit kirándulni is mentem: szemem az iPhone kamerája, autóm a szék és íróasztal. Hülyén hangzik, de van az a lelkiállapot, amikor egészen varázslatos tud lenni az ilyesmi. Gyakorlatilag hetek, ha nem hónapok szerencsére bőkezűen mért szabadidejét töltöttem azzal, hogy szorgosan fogyasztottam a csatorna archívumát, vagy éppen a frissen feltöltött videókat néztem – utóbbiakat még a nagy kezdeti lendület után is egészen sokáig. Aztán, ahogy a legtöbb Youtube-feliratkozásommal járok, először csak kattintás nélkül archiváltam a feltöltésről értesítő leveleket, majd szépen kikapcsoltam az e-mailek küldését.
Ha jobban belegondolok, ahogyan legalábbis Halo csinálja, a dashcam-videózás legalább annyira tud jó értelemben vett vloggerkedés lenni, mint sima dashcam-videózás. Rendszeresen elmagyarázza a problémásabb közlekedési szituációkat, hülye helyi szabályokat – mondjuk városon kívül lehet, de bent nem a platós kisteherautó rakterében utazni, vagy épp fordítva –, ugyanakkor nemcsak Dél-Karolina rossz sofőrjeiről szólnak gyűjtései (innen a csatorna legtöbb videójának címe: Bad Drivers of South Carolina), hanem összeszedi a mókás, érdekes jeleneteket is, amiket látott, vagy éppen saját bénázásait. A vloggerek számára kötelező nézői kérdezz-felelek, a nem túlzásba vitt személyes információmorzsák révén hirtelenjében lesz egy dél-karolinai haverod. Kicsit tudálékos, de azért jó arc.
Ez például egy random videó a Randon Dascham Clips-szériából:
Ez meg, hát na, kevés az ilyen aranyos eset, de azért van belőlük:
Van még sok ilyen. Aztán nyilván meguntam az egészet pár száz óra után – lehet, hogy túl is adagoltam kicsit –, viszont örök élmény, minőségi időtöltés volt.
Nem való mindenkinek a dashcam-videó, az biztos, de egy próbát megér. Vagy többet, mert még az az egészen szűk merítés, ami alapján véleményt alkothatok is meglepően nagy sokféleséget mutat. A beképzelt bunkótól a toleráns dashcammerig van bizony mindenki. Aki hozzám hasonlóan kicsit inkább már az interneten él, mint a való életben, kellemesen eltölthet pár wellness hetet-hónapot ebben a fura szubkultúrában.