Szidják a magyar konyhát a gonosz kutatók – derül ki a Blikk cikkéből, mely a tegnapi torkos csütörtöknek állít emléket. Azt modják, hogy a mienknél csak egy egészségtelenebbb konyha van, éspedig az örmény. Bezzeg a Sierra Leone-i, a csádi és a mali! Azok egészségesek!
Én mondjuk tegnap teljesen el is felejtettem, hogy van ez a marhaság – noha az olvasó küldött is egy plakátot vagy szórólapot vagy mit, amin a fentiek szellemében fat thursday-nek fordították az eseményt –, és a Cink sem nagyon foglalkozott vele, hacsak a vice-os pasas nagyivásáról szóló posztot nem számítjuk. Minek is foglalkoztunk volna vele?
Viszont ennek ellenére – torkosságtól függetlenül – hangverseny előtt elmentünk vacsorálni a feleségemmel az Andrássy úti Hacsapuriba, ami majdnem jó volt, de aztán sajnos rossz lett. Rég jártam ott utoljára – még valamikor a kártyás-önkiszolgálós időkben –, mert bár minden posztszovjet konyhára rámozdulok, és ezt-azt finomnak is találtam ebben a grúzban, annyira meggyőzőnek mégsem bizonyult. Na mindegy, a lényeg, hogy kérdeztük az elején, hogy nem gond-e, hogy kicsit sietős, és elkészül-e fél óra alatt a hinkali és a saslik. Mondták, hogy simán. Hát ehhez képest már a háromnegyed órán is túl voltunk, amikor reklamálni kezdtem – mint a tipikus hülyevendég –, hogy izé. Aztán a hinkaliról le is mondtunk – jelezték, hogy sajnos nem tudják levonni a számlából, úgyhogy kifizettük mérgesen –, hát így jártunk.
Nagy szerencse, hogy a harcso nemcsak klassz volt előtte, hanem kiadós is. Ha arra jártok, ne hagyjátok ki semmiképpen ezt a különleges levest, és igyatok tárkonyos szörpöt is, klassz cucc, sokkal inkább, mint mondjuk a vaníliás. A sertéssaslikot viszont nem javaslom.