Fél évvel a bemutató után ma este hatkor jelenti be az Apple a konkrétumokat hamarosan kapható órájáról. Addig is itt a vállalat első próbálkozása a hordható elektronika világában: a kicsit szakadt, jó régi Apple-órám. Természetesen igazi.
Fél évvel a bemutató után ma este hatkor jelenti be az Apple a konkrétumokat hamarosan kapható órájáról. Addig is itt a vállalat első próbálkozása a hordható elektronika világában: a kicsit szakadt, jó régi Apple-órám. Természetesen igazi.
Az óra az Apple sötét éveiből származik, a kilencvenes évek közepéről-végéről, amikor elképzelés nélküli, tunya igazgatók váltották egymást a cég élén, mielőtt Steve Jobs visszajött és rendet tett. Közepes színvonalú, túlárazott számítógépek mellett rengeteg meglepően jól megcsinált repiajándékot készítettek, többek között karórákat. A Buzzfeed csinált ezekből egy összeállítást két éve, egészen elképesztő dolgok voltak: farmerdzsekik, borospoharak és még egy gyémántokkal kivert arany Apple-kitűző is. Az órámat ezer dollárért találták meg az Ebayen, amin először csak röhögtem, aztán most gyorsan megnéztem, és ezek tényleg több száz dollárokért mennek!
Rendrakása részeként Jobs a meglepően jól megcsinált repiajándékoknak véget vetett, de néhány még készült a Think Different kampányhoz, amit már ő csinált. Így ez az óra is, ami a kampány szellemében visszafelé jár. Anyámtól kaptam a születésnapomra (természetesen még nem több száz dollárokért mentek). Mai szemmel nyilván elég furcsa egy Apple-ajándéktárgyat hordani, de akkoriban az Apple lényegében nem létező cég volt, itthon különösen. Eladtak pár számítógépet, később melléjük az akkor még csak Macintoshokkal működő Ipodokat.
Ugyanúgy hívták, Apple Watchnak, mint a hamarosan kapható csodaórát, persze nem azon a műszaki és kohászati színvonalon készült. Okos sem volt, csak az időt mutatta, mondjuk azt elég dilisen. Rettenetesen szerettem, főleg azért, mert ha valaki megkérdezte az időt, oda lehetett tartani, majd várni a nevetgélést, értetlenkedést vagy szitkozódást, és ehhez még a homlokomról sem kellett lelógatni, mint ezen a képen, ami este 8 óra 21-kor készült, mint az jól látszik:
Néhány évvel később elkezdett lekopni alumínium keretéről a fekete festék, ekkor kitaláltam, hogy szétszedem, és „szálcsiszolt” lesz, azaz vettem egy darab smirglit és rámentem. Tényleg szálcsiszolt lett, azaz kurva ronda, el is csomagoltam, hogy majd egyszer utánanézek, milyen szakember tudja ezt rendesen megcsinálni, aztán inkább vettem egy másik órát.
Ha kell, 1300 dollárért eladó a szerkesztőségben! Jóval kevesebb pénz, mint az arany Apple-óra lesz, és holnap már hordhatod is. És milyen érdekes, hogy már itt is látszik az Apple brit vonala, amiről nemrég kisregény terjedelmű cikk született: reklámóráján az amerikai vállalat brit helyesírással aluminiumnak írja az amerikaiul aluminumnak írandó alumíniumot.
Fotók: Nagy Attila (az új képek a régi óráról), Apple (az új óra belseje), Madalina Rita (a régi kép rólam) és én (a ronda kép az óra ronda hátlapjáról [milyen már a két eltérő sugarú körre rendezett felirat {:-DDDDDD}])