Bekiabáló lakók, beszólós fesztiválszervező, egyetértő képviselők: rövid, de elég szórakoztató heveskedés után elvetették el a Madách térre behekkelni akart rendezvényt. Már talán végleg.
Bekiabáló lakók, beszólós fesztiválszervező, egyetértő képviselők: rövid, de elég szórakoztató heveskedés után elvetették el a Madách térre behekkelni akart rendezvényt. Már talán végleg.
Mindenféle vad elméletek kezdtek keringeni a Madách tér könyékén, miután megint előkerült a borfesztivál ügye, amiről a lakók azt hitték, hogy március 25-én végleg lekerült a napirendről. Ekkor történt ugyanis, hogy két kerületi MSZP-s képviselő, Kispál Tibor és Devosa Gábor visszavonta azt a forradalmi hangulatot kiváltó indítványát, hogy az épp hogy rendbe hozott teret 5 évre – évi 5 hónapra – adják bérbe a Belvárosi Rendezvényiroda Kft-nek, hogy ott lényegében permanens borfesztivált tarthassanak.
A nyomasztóan hangzó ötlet akkora felháborodást szült, hogy az előterjesztők a testületi ülés előtt meghátráltak, így hiába ment el egy rakás felpaprikázott lakó a városházára, nem volt mi ellen tiltakozniuk. De már ekkor elterjedt az az ellenőrizetlen pletyka, hogy ez az egész MSZP–Fidesz közös buli lett volna, csak megijedtek a népharag láttán-hallatán.
Ezek után sokan nem tudták mire vélni, hogy a téma egyszer csak megint előkerült, a Rendezvényiroda ugyanis megint bepróbálkozott, azzal, hogy 5 év helyett 1 alkalomra kérjen engedélyt, és erről hétfőn szavaznia is kellett az illetékes bizottságnak. Ezért mentem el – egy iskolai osztálynyi lakóval együtt – a városüzemeltetési bizottság mai rendkívüli ülésére.
Ahol megjelent a fesztiválszervező cég tulajdonosa is.
A napirendi pontnál az egyesült baloldali elnöknő jókora taktikai hibát vétett, mert megadta a szót a fideszes frakcióvezetőnek, aki így elsőként tudta bejelenteni: ők ezt az egyszeri bérbe adást sem támogatják, és ezzel jelentős tapsot tudott learatni. Meg azzal a mondatával is, hogy a Madách tér alkalmatlan az ilyesmire – amiben egyébként abszolúte igaza volt. Az elnöknő csak utána tudta közölni, hogy az Európai Erzsébetvárosért sem támogatja az ötletet.
Ekkor kapott szót a cégtulajdonos, aki engem meglepett azzal, hogy kapásból beszólt a lakóknak, és hecckampánynak nevezte a tiltakozást, majd amikor ezen zúgolódni kezdtek, emelte a tétet, és olyanokat mondott a bekiabálóknak, hogy “akkor el lehet fáradni”, majd arról elmélkedett egy sort, hogy a lakókat az olyan vendéglátóhelyek bezzeg nem szokták zavarni, amelyek fizetnek a háznak. A hepciáskodás azért is volt nehezen érthető, mert az ember azt készült bejelenteni, hogy visszavona a kérelmét. Nekem az volt a kedvencem, hogy amikor azt magyarázta, ők nem silány bódévárost terveztek, akkor referenciaként a borzalmas Deák Ferenc utcai adventi vásárt hozta fel, ami miatt lángvágóval tudok csak átjutni telente a metrótól a munkahelyemig.
De nem, a csúcs inkább az volt, amikor elpöttyintette, hogy ez a borfesztivál azért sem bódéváros lett volna, mert “alpesi jellegű” építményekkel készültek. Előtte a 22 magyar borvidéket emlegette, amik közé eszerint bekerült Schladming, Murau és Obertauern is.
A lakók közben össze vissza kibáltak, olyanokat, hogy “nem, nem nem”, meg hogy “rendezd meg a Hold utcában”, merthogy emberünk egy adott ponton elárulta: ott lakik.
Ezek után két lakó is szót kapott. Az első azzal mutatkozott be, hogy “én egy idős asszony vagyok”, majd azonnal történelmi visszatekintéssel kezdte, miszerint a házukat régen Madách-palotáknak hívták, és olyan menő helynek számított, hogy “itt volt a nemtudom micsoda”, de ennek a világnak vége, mert a házak lepukkantak, vagyis egész pontosan “leocsmányozódtak”. Hogy ezután a magyar metál és stoner rock közös alapvetésével egyetértve közölje, hogy “minden mocskos”, majd azzal ijesszen meg, hogy itt esténként a hangoskodók és részegek mellett “széplányok” is járkálnak. De ha jól értettem, nem ők, hanem a részegek azok, akik “éjjel kettőkor úgy ordibálnak, mint az anyátlan borjú”.
A bizottsági elnök ezután sajnálkozott egy sort azon, hogy “teljesen kizárni ezeket a szórakozóhelyeket nem lehet”, majd felszólalt egy másik lakóképviselő, aki esténként nem tudja megtanulni az új jogszabályokat a pohárcsörgető zajtól, és végül mindenki nemmel szavazott.
Én pedig távoztam.