A tegnapi balhéról – aminek minden esélye megvan gyűrűzni még egyet-kettőt – jutott eszembe, hogy múlt héten láttam végre az Übü királyt. Mégpedig az Örkényben, Csuja Imrével.
Hatalmas fehér foltot töröltem ki ezzel egyenetlen műveltségemből. (Mondjuk maradt még sok, de most nem erről akartam beszélni.) Nem írtam róla, mert nem friss előadás. Nem volt rossz egyébként, a gyereknek különösen nagyon tetszett, és én is jól szórakoztam.
Ti biztos tudjátok, Alfred Jarry ősabszurd darabja arról szól, hogy Übü papa nagyravágyó felesége kezdeményezésére megdönti a lengyel királyt, a trónra ül, összevissza gyilkolászik, de aztán háborúba keveredik az orosz cárral, és ez nem sok jót hoz a számára.
A lengyelek teljesen hülyék benne, mind egy szálig. Oké, tudom, a történetnek kb. annyira hősei a lengyelek, mint a Boratnak a kazahok vagy az Ylvis zseniális Zsanimjának a kirgizek, na de mégis benne vannak a mű címében is. Kíváncsi is lennék, Lengyelországban pl. játsszák-e egyáltalán, aki esetleg otthon van egykori barátaink színházi kultúrájában, mesélje el!