Szily publicista tegnapi Orbán-publicisztikája úgy megihlette Sisapista kommentelőt, hogy komplett novellával jelentkezett alatta. Az írás nemcsak minket hatott meg, hanem az átlátszós Vastagbőrt is, amely szuperlatívuszos körítések közepette lehozta az irodalmat ától cettig.
Szily publicista tegnapi Orbán-publicisztikája úgy megihlette Sisapista kommentelőt, hogy komplett novellával jelentkezett alatta. Az írás nemcsak minket hatott meg, hanem az átlátszós Vastagbőrt is, amely szuperlatívuszos körítések közepette lehozta az irodalmat ától cettig.
Sokkal gyorsabban léptek, mint mi magunk. Most csak azt nem tudom, hogy mit javasoljak. Azzal kapcsolatban, hogy hol olvassátok el a művet. Eredetiben? Vagy akkor már itt?
Esetleg itt:
A ház ablakából látszott, ahogy egy bróker lélekszakadva rohan a nyitva hagyott fekete Mercedestől a miniszterelnök felcsúti rezidenciájához. A biztonsági őrök, az ex-TEK-esek rávetnék magukat, de a kormányfő int nekik, hagyják. Csalódottan zárkóztak vissza a kétajtós szekrények a bungalójukba, percekig tartott, amíg az adrenalint kicsillapította belőlük a Petőfi tévé esti adása.
– Mi az, Csaba? – kérdezte Orbán, miközben a hasán igazgatta a frottírköntös megkötőjét.
– Meg kell… mentened… – lihegte Tarsoly, néha nagyokat nyelt egy-egy szó előtt – a… Quaestort!
Viktor végre rendesen meghúzta a szalagot a derekán. Kitárta a karját és betessékelte a lakásba a brókert, akinek kivillant egy pillanatra az ETO-s trikója a fehér ing alól.
A miniszterelnök közben Tarsoly feje fölött összepislogott a tavaszi estében a szomszéd verandán cigarettázó Mészáros Lőrinccel. A polgármester asztalán egy szétkapott bojler alkatrészei között ott volt a múltkori szüretből készült törkölypálinka. Orbán megnyalta a szája szélét – talán még az ő polcán is van egy üveggel.
– Miért kell megmenteni az ETO-t? – vetette oda a kérdést flegmán Viktor.
– Nem az ETO-t, a Quaestort! – mondta már nyugodtabb légzéssel Tarsoly.
– Az ugyanaz! – förmedt rá Viktor a cégvezérre. Anikó asszonyt szó nélkül inti vissza közben. A nő engedelmesen kifordul a szobából, és haygja, hogy a férje a vendéggel bemenjen a konyhába.
Viktor lehajolva keresgélte a pult fiókjaiban a törkölyt. A köntösből ki-ki látszott a combja, amelyen Tarsoly egy „Csak az UTE” tetoválást vélt felfedezni, de nem volt biztos abban, amit lát. A kormányfő a mosogató alól kérdezte hátra:
– Szóval, mi van az ETO-val?
– A Quaestort. A Quaestort szekálja a Gyuri – jött a válasz.
Viktor elgondolkodva röffent vissza:
– A Giorgi Kvilitaia aztán mit baszogat a csapaton? Hát az csak egy csatár! – bele is kuncogott a mondat végébe.
– Nem, a Matolcsy, és még mindig nem az ETO-t! – állt ki határozottan a bróker, aki megijedve saját fellépésétől inkább aggódó hangra váltott, nehogy felingerelje a vezérét – Az MNB elkezdett minket cseszegetni. Rájöttek, hogy bóvli, amit csinálunk.
A miniszterelnök elégedetten húzott elő egy üveg házit a bojler mellől. Keszin kapta Szijjártótól, amikor meglátogatták együtt az anyukáját.
– Az ETO-val mi lesz így? – kérdezte bontás közben.
– Az ETO-val? Hát, az megmarad, gondolom. De le kell állítani a Gyurit!
– Ha megmarad, akkor bukjad a céged – már tölti is a két kupicát az elővett poharakba. Meghúzzák mind a ketten. Tarsoly keze remegett. Nem értette, hogy a régi barát hogyan lehet ennyire érzéketlen. Talán azért, mert a Győr az Újpest és a Vidi mögött van? A foci körüli kavargásban jutott eszébe a legvégső érv, amit Viktornak vethet:
– De benne van az állam pénze is a Quaestorban!
Pffff – vált permetté a kiprüszkölt pálinka.
– Hogy mi?
– Hát a Petike, a Szijjártó, berakta a minisztérium pénzét. Akart egy teremfocipályát a hátsó kertbe – felelte remegő hangon Tarsoly.
– Teringettét! – fakadt ki Viktor – Hát ez sem tudna füvön futni.
– Akkor segítesz?
Viktor már az üveget húzta meg, tudta, hogy a pohár nem elég. Petit mégsem hagyhatja az út mellett.
– Mondom, mi lesz! – váltott határozottabb hangra néhány pillanat csend után. – Kiveszed nekem az állam pénzét!
– De a 20 milliárdtól azelőtt becsődölünk, hogy a Matolcsy elkezdi a vizsgálatot! – Tarsoly már majdnem sírva kérlelte a miniszterelnököt. – Kérlek, csak állítsd le a vizsgálatot! Különben mehetek a börtönbe! Hát az egész bóvli volt, nem érted?
– Nem-nem – oktatta ki a kormányfő. – Kivesszük a pénzt. Meg szólj a többieknek is, hogy takarítsák el a pénzüket tőled. Kivéve a Lajosnak! Neki most úgyis csak a gecin jár az esze.
– De nem akarok börtönbe menni!
Viktor felállt, Tarsoly ülve maradt. Orbán intett, hogy pattanjon. Vállára tette a kezét, a bejárati ajtó felé terelte a remegő férfit:
– Tudok erre egy keményen dolgozó kisembert. Sokat ír a Facebook-oldalamra. Rajongó – mondta kuncogva. – Az majd elviszi a balhét helyetted.
– Köszönöm – sírta el magát Tarsoly.
– Aztán a Lajosnak egy szót sem!
Nézte, ahogy a kerten át kisétál a bróker az autójához a TEK-esek között. Még utána kiabált:
– Aztán az ETO ki ne essen a bajnokságból!
A bejárati ajtóban hallotta, ahogy megszólal a Skype. Ráhellel minden este nyolckor beszélnek. Apai kötelessége ez. Mielőtt becsukta az ajtót, még megnézte Mészárost a szomszédban, aki éjszakánként hobbiból bojlereket szerelt még mindig…