Dessewffy Arisztidon utoljára álti alsóban röhögött az ember, amikor először találkozott az Arisztid és Tasziló-viccekkel. Meg most, amikor ezt művelték vele a szemét képviccelők.
Dessewffy Arisztidon utoljára álti alsóban röhögött az ember, amikor először találkozott az Arisztid és Tasziló-viccekkel. Meg most, amikor ezt művelték vele a szemét képviccelők.
Ezt konkrétan Zöldcsillag alkotta, akit ezért tisztelettel vegyes irtózással figyelek.
Dessewffy Arisztid életéről egyébként – hasonlóan a legtöbb aradi vértanúhoz – remek filmet lehetne forgatni. Dessewffy ugyan a császári hadsereg katonája volt, de pechjére eléggé sikertelen, mert pont akkor volt hosszú idei béke. Csak kapitány volt, amikor leszerelt és visszavonult családot alapítani és gazdálkodni. Nem jött be szegénynek a boldog vidéki élet sem, meghaltak a gyerekei meg a felesége, így tipródott a birtokon, amikor jött a forradalom, aztán a szabadságharc, ő beszállt, mire kiderült róla, hogy mégis ügyes katona, jó hadvezér, annyira, hogy nemsokára vezérőrnagy lett és a lovasság parancsnoka, felpörgött az élete, megnősült megint, aztán elhitte a DJ-nevű osztrák spanjának, Franz von Liechtenstein hercegnek, hogy felesleges Törökországba menekülnie, mert a császár rendes lesz vele, meg is adta magát, mire kivégezték.