Több okunk is van erre. Egyrészt tényleg úgy isszák a magyarok, mintha nem lenne holnap, és ezért úgy termelik a termelők, mintha nem lett volna tegnap. (Pedig holnap is lesz és tegnap is volt, én úgy tudom.) Másrészt majdhogynem akkora indulatokat vált ki, mint a déli határzár.
Megnyílt a St. Andrea Borbár Budapesten, a Nyugatinál, úgy jött ki a lépés, hogy egy hét alatt kétszer is jártam ott, lett részem fontos élményekben, posztot kell írnom róluk. Elöljáróban hadd mondjam azt, hogy Áldás, meg azt, hogy Hangács, végül pedig azt, hogy 2009.
Somló nagyon nagy kedvencem nekem. A hegy és a hegyen készülő borok is. Úgyhogy itt volt az ideje, hogy borcinkes terítékemre kerüljön valami onnan. Méghozzá egy akciós Kreinbacher.
Olyan borról írok most kisebb posztot – ígérem, hasonló nem gyakran történik majd errefelé –, ami már nem kapható. A villányi Kvassay Levente kétcabernet-s házasításáról van szó.
Szerintem aki ivott már magyar bort, az Nyakas-bort is ivott. Ha nem, akkor tévedtem, de: a Nyakasok immár másfél évtizede tényleg ott vannak szinte mindenhol, én ha egy pesti helyen biztosra akarok menni, akkor igen gyakran tőlük választok valamit. Főként chardonnay-t.
Tuti, hogy a villányi Bock József szerteágazó munkásságát nem ennek a 2013-as fehérnek az elemzésével lehet a maga mélységben ábrázolni, de be kell látnotok, hogy nem hagyhattam ott a polcon, amikor észrevettem. Miszerint a nevét. Ráadásul csak kilencszáz forint volt akciósan.
Annyiszor ösztökéltetek az elmúlt egy évben, hogy néha írjak borokról is, hogy úgy döntöttem, nem kéretem magam tovább. Külön alblog nem lesz, blikkfangos leírásokra se számítsatok, de megnézem akkor, van-e helye valami borosnak ezen a felületen. Oszt majd meglátjuk.