A Paris Reviewben megjelent interjúja júniusban már körbejárta az internetet, de most bárki elolvashatja ingyen. Libamájas szendvicsek és lassú beszélgetések egy berlini polgári lakásban.
Az interjú nyelve angol, az újságíró német volt, a kérdéseket pedig Kertész régi barátja, Can Togay fordította az írónak magyarra. A szöveg szerint Kertész többször is nagy szünetet tartott, ahhoz is segítség kellett neki, ha máshogy akart ülni a székén.
Az interjú a nagy presztízsnek örvendő The Paris Reviewben jelent meg. Gondolkodtam, hogy megpróbálom belőle kinézni a fontosabb mondatokat, de angolul tudóknak érdemes inkább elolvasni az egészet. A szemlézett mondatok szövegkörnyezet nélkül vagy hétköznapiaknak vagy nagyon fellengzősöknek tűnnek. Beszél arról, hogy milyen volt nappal a megélhetésért operetteket írni, délutántól pedig csak a Sorstalanságon gondolkodni. Beszél arról, hogy már nem tud sem kézzel, sem számítógéppel írni, pedig lenne mit. Beszél arról, hogy őt egy nagyon burzsuj Parkinson-kórban fog meghalni. Beszél rengeteg mindenről. Olvassátok el.
Fotó: AP