Ez a Temesvár 25 (1989–2014) című emlékülésen derült ki, amin elsősorban és alapjában véve a negyedszázaddal ezelőtti romániai forradalom kezdeteiről volt szó.
A miniszterelnök itt egyrészt arról beszélt, hogy az egész balhé egy református parókiáról indult – Tőkés László volt ott a lelkész, mint bizonyára tudjátok –, még ha ezt az igazságot sokan el is akarják vitatni, majd az alábbi gondolatok jöttek az MTI összefoglalója szerint:
A nem helyükön mondott szavak a rombolás erejével hatnak, így a rombolás erejével hat, amikor olyan emberek vádolnak más országot diktatúrával, akik sohasem éltek még csak hasonló rendszerben sem. Ők mégis úgy hiszik, rendelkeznek a diktatúra fantomképével, személyleírásával, pedig valójában épp a lényeget nem látják, nem ismerik. A jaltai és a potsdami tárgyalóasztal mellett nem izgatta a nyugati világ képviselőit sem a fékek, sem az ellensúlyok rendszere, amikor tálcán kínálták fel Kelet-Európa népeit a zsarnokságnak.
Hát így, Amerika egy szemét, mint az Orbán Viktor bajtársának mai írásából is kiderül egyébként. Mindazonáltal nekem is eszembe jut mostanában néha, hogy a magyar miniszterelnököt Kádár Jánossal meg Rákosi Mátyással egy lapon emlegetni sok szempontból hasonló bravúr, mint a fogolykínzó Egyesült Államokat összehozni az NKVD-s Szovjetunióval.
Vagy különböző bravúrok lennének ezek mégis? Nem tudom, el kell gondolkodnom ezen.
Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI