Szerintem nem vitás, hogy remek ötlet volt. Ha egyszer provokátor valaki, akkor provokáljon.
Magyarországon szeretik a szólásszabadságot. Mindaddig, amíg a másik olyat beszél, ami nekünk tetszik.
Valósággal bálványozzák a punkokat. Azokat az igazi laza, mindenbe beleszarós, semmiféle tekintélyt és jó ízlést nem tisztelő figurákat. Amennyiben persze illedelmesen lázadnak és senkit sem sértenek meg igazán, főleg nem valamilyen kisebbséget.
Pont ezért vállat igazi kockázatot Puzsér Róbert azzal, hogy rovatot indított a Simicska-féle Magyar Nemzetben. Ő ugyanis főállású belekötő és provokátor, így jó esélye van arra, hogy a magyar közeg kiutálja magából, ha tényleg provokálni kezd. De ugyanakkor pont ezért volt a dolog szinte elkerülhetetlen, hiszen mi mást tehetett volna. Miután síró-örjöngő bírósági monológjában élő szóban is leszarkupacozta Hajdú Pétert, emelnie kellett a tétet. A provokáció ugyanis olyan, mint a heroin, a korábbi adag legközelebb már annyit sem hat, mint a szenteltvíz. Márpedig ebben a pillanatban ha Lázár János ugrálna a mellkasomon, akkor sem tudnék kitalálni annál punkabb gesztust, mint leszerződni Simicska balosok és hithű fideszjobbosok által egyformán utált lapjához.
Én azt feltételezem, hogy ez utóbbi lehetett Puzsér igazi motívációja. Mármint, hogy a Nemzetet most mindkét hagyományos oldal egyformán rühelli. Hisz Puzsér meg a két hagyományos oldalt rühelli.
Emberünk fura módon halálkomoly provokátor, aki a figyelmet nem önmagáért akarja, hanem hogy amikor eljátszotta az Ó Tannenbaumot a seggébe dugott furulyán – csak azért, hogy tényleg mindenki őrá figyeljen –, egyszer csak felállhasson, és elmondhasson valami tartalmas, sőt magvas üzenetet a Népnek. Merthogy hősünk szenvedélyes népnevelő is, mi másért csinálná az egészet. És Puzsér egyik kedvenc témája a magyar politikai és kulturális megrögzöttségek ostorozása.
Így már egyből van értelme a húzásának.
De persze az is lehet, hogy hiába ismerem Puzsért valamemnyire – egy kicsit – személyesen és munkailag is, óriásit tévedek. Úgyhogy az okoskodással párhuzamosan cseten is megkerestem, hogy szólhasson, ha ő valami egészen másra gondolt. Ha válaszol, rögtön kiposztolom.
Az első, az imént megjenet nemzetes cikke egyébként tematikailag nem meglepő: szerzőnk az iszlamizmusról ír dörgő mondatokat, ilyen lendülettel:
Az iszlamizmus fenyegetés. Létező, gyilkoló, hódító fenyegetés. Ma keresztények tízmilliói, holnap egész Európa veszélyben lesz. Az iszlám jogrenddel, a saríával szemben nincs helye kulturális relativizmusnak. A másság nem minden esetben szép. Különösen, ha keresztény templomokat borít lángba, ha homoszexuálisokat mészárol, ha nőket tart állati sorban.
(Az alaphírt a valasz.hu-n olvastam.)