Ott az a kapu, azon túl bármit megtehetsz!

Záporoznak az új magyar filmek: megnéztem a Parkolót és a sutba vághattam az előítéleteimet.

Felületes tájékozódás alapján a Parkoló leginkább egy bágyadt próbálkozásnak tűnhet az ún. közönségfilmre. Szervét Tibor? Jó, hogy nem Reviczky Gábor! A plakáton szétvernek egy luxusautót csákánnyal? És egy parkolóban játszódik, komolyan? Már szinte hallja az ember a "figyelj ide, apafej" kezdetű életellenes párbeszédeket, meg fel van készülve az erőltetett cselekményre, amelyben elkerülhetetlenül előkerül majd egy pisztoly. Hiszen anélkül nem lehet ábrázolni a feszültséget egy magyar filmben.

Nos, a pisztoly stimmel (igazság szerint az a jelenet sem hiányzott nekem), de a többi egyáltalán nem: a Parkoló közben egy pillanatig nem éreztem kényelmetlenül magam, abszolút működött filmként, és le is kötött, még ha maradtak is kétségeim utána.

Miklauzic Bence rendezőnek ez a harmadik filmje: A zöld sárkány gyermekeit nem láttam, de a debütáló Ébrenjárókat igen, és leginkább arra emlékszem belőle, hogy se felfelé, se lefelé nem lógott ki az ezredforduló környékén készült nagy magyar átlagból.

A Parkolóból az jött le, hogy a rendező továbbra is az ún. kommersz közönségfilm és az önmegvalósítós művészfilm (bármi is legyen az) közötti határmezsgyét lőtte be magának, aminek itthon nem igazán van játéktere, ennek a választott műfajnak meg még kevésbé.

A Parkoló ugyanis dráma, amely túlnyomórészt egy belvárosi foghíjtelken kialakított parkolóban illetve egy steril irodában játszódik; nincs sok szereplő, és a cselekményről is ordít egy idő után, hogy nyilvánvalóan nem arról az egy parkolóhelyről szól. Viszont a jól adagolt feszültség nem is nagyon engedi, hogy sokat gondolkozzunk közben.

A filmben ugyanis elvben minden egy parkolóhely körül forog, amit a Légiósnak nevezett főszereplő (Lengyel Ferenc) nem hajlandó kiadni a méregdrága kocsiját féltő Imrének (Szervét Tibor), és bár bármelyik fél arcvesztés nélkül engedhetne, nem teszi, hiszen hamar kiderül, hogy jóval többről van szó. Itt a külvilág elől menekülő Légiós saját kis szabályrendszere és idealizmusa küzd meg a kiábrándult és dúsgazdag üzletember cinizmusával: utóbbi egyre piszkosabb eszközöket vet be, így eszkalálódik a konfliktus.

Maga a helyszín, a foghíjtelki parkoló nagyon jó választás: tényleg igazán budapesti jelenség, és sok lehetőség is van benne. Az is jó, hogy bár a cselekmény egyetlen fordulata sem ért igazán meglepetésként, arró sincs szó, hogy előre tudnánk, mi fog történni – valahogy minden logikusan következik az előzményekből, csak a lezárás biceg egy kicsit.

A mellékszereplők is jól folynak bele a sztoriba: az erőszakos barom férje mellett jobb sorsra érdemes zenetanárnő (Pokorny Lia) meg a parkoló Izlandra vágyódó mindenese sem erőltetett karakterek, és nincs gond a színészi játékkal sem. (Oké, Rajkai Zoltán kicsit túljátssza az erőszakos rendőrt, de a többieknél nem vagy csak ritkán volt "magyarszínészes" érzésem.)

Szóval profin megcsinált, nézhető film a Parkoló, de kerül pár dolog a másik serpenyőbe is. Leginkább az, hogy a sztori egy idő után didaktikussá, szájbarágóssá válik, pláne, amikor a szereplők ki is mondják az üzenetet, ahelyett, hogy a nézőre bíznák a kibogozását. Jó, hogy nem jelenik meg egy gimnáziumi irodalomtanár, hogy elmondja, mit is szimbolizál az a bizonyos parkolóhely, az oda temetett galambokról nem is beszélve.

A másik nem feltétlenül a film hibája, de nehéz lesz ezt eladni itthon: nem az a könnyed, családi mozi, amire tömegével lehet beterelni az embereket, másrészt hiányoznak a nagyon elismert színészek is – noha Szervét Tibor nagyon jól játssza a törvények fölött álló, rögeszmés milliomost, meg is kell követnem –, ahhoz viszont túl populáris, hogy művészfilmeknek kijáró, komolyabb kultusza legyen.

De ne legyen igazam, mert a Parkoló olyan műfajban próbálkozik, amelyhez viszonylag ritkán nyúl a magyar film manapság, és nem is vall szégyent. A hibáival együtt sem. Egy dologban viszont nagyot tévednek a forgatókönyvírók: én akárhány autóskártyára emlékszem gyerekkoromból, a Ford Mustang egyikben sem volt a mindenvivő!