Elég régen nevettem annyit szűk két óra leforgása alatt, mint tegnap este. Megnéztük a Szkénében a Pintér Béla-féle Kaisers Tv Ungarnt, és muszáj írnom róla néhány sort.
Elég régen nevettem annyit szűk két óra leforgása alatt, mint tegnap este. Megnéztük a Szkénében a Pintér Béla-féle Kaisers Tv Ungarnt, és muszáj írnom róla néhány sort.
Ez a darab egyáltalán nem új, hanem ezzel szemben 2011-es, na de azért is jó dolog a Cink, mert itt nemcsak premierekről lehet beszámolni. Ha ismeritek az író-rendező és a társulat életét és munkásságát, akkor valószínűleg semmi újat nem fogok nektek mondani, de annyi baj legyen, kinyilatkoztathatnékom támadt, és kész.
Az a helyzet egyébként, hogy elég megkésve bukkantam rá Pintérékre (azaz bukkantottak rá barátaim, egyszerre két irányból), nagyrészt azért, mert viszonylag hosszú ideig nemigen jártam színházba. Tudtam nagyjából, hogy kik ők, meg hogy körülbelül mit csinálnak, de hogy annyira jók, amennyire, azt nem tudtam.
Úgyhogy van mit bepótolni, látogatom is az előadásokat, viszonylag szorgalmasan, már amennyire a rajongók engedik, mert jegyhez jutni a legkevésbé sem könnyű.
A Kaisers Tv az 1848-as szabadságharchoz nyúl nagyon ügyesen és nem kicsit szemtelenül, és valami egészen friss és életteli dolog lesz ebből. Nem átall a feje tetejére állítani mindent és mindenkit, a hepciáskodó Petőfit és a nem a magabiztosság szobra Kossuthot is beleértve, hogy a végére sírva röhögésbe torkolljon a váratlan fordulatokat tartogató schwechati csata.
Írtam már régebben a mikroblogomon (a legutóbb bemutatott Titkaink alkalmából), hogy Pintér Bélában nem az eszmei mondanivaló, nem a perfekt színészi játék (de a Kaisersben is mekkorát alakít különösen Stefanovics Angéla és Mucsi Zoltán) és nem a hibátlan dramaturgia a lényeg, hanem az egészen kivételes humor. Magyarország nem túl jól eleresztett ország humorban, meg kell az ilyet becsülni.
Én azt szeretem, ha a színház őrület határán egyensúlyoz. De nem csak úgy, magának, hanem hogy keletkezzen az abszurdból valami, amitől jó (vagy rossz) kedvem lesz. Na ez az, ami Pintérnél mindig megvan, és ami után másmilyen színházat egy darabig nem is annyira szeretnék nézni.
Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy Pintér Béla szerintem nemzeti kincs.