Mindez természetesen nem Angyalföldön történt, de még csak nem is Nyíregyházán vagy Győrben, hanem Tusnádfürdőn. A lényeg: tudni kell bánni vele – derül a Székelyhonból.
Mármint a medvével. Köztük például Lacival is:
Utána felbukkant egy másik medve, azt Lacinak nevezte el valaki. Arról az a hír járta, hogy a gyermekek a parkban fényes nappal cukorkával etették. "Laci nagyon bátor volt. Egyszer mentem ki az erdőre télen, s hallom, hogy valami süfütyülés van a hátamnál. Nézek vissza, s hát jön utánam. A fejszét felemeltem, s mondtam, hogy Lacika, visszafelé! Mert életemben az volt a szerencsém, hogy nagyon bátor voltam a medvékhez. Akkor is megijesztettem, megfordult s elment. Fél óra múlva ott volt kint a Szent Anna-tónál. Ott kint Tankó be akarta mutatni a barátainak, hogy Laci milyen legény s milyen bátor. Összeszedte a flekkenezés után a csontokat, s egy nikkeles tárcán kivitte a teraszra, hogy odaadja Lacinak. Szerintem Laci a tükrözésben, a tárcában meglátta magát, s úgy rávágott a tárcára, hogy Tankónak a szeme köze megtelt mindennel, alig tudott bemenekülni. Lacit aztán valaki valamivel megetette, mert az ötös kantinnál kapták meg megdögölve."
Szóval, a tükörrel vigyázzatok, mert a medve nem játék. Ahogy a sör sem alkohol. A többit, ami ide tartozik, nem mondom, de jó egészséget kívánok id. Lukács Istvánnak.