Igaz történet egy beszélő papagájról
Amikor még kissrác voltam,akkor is és azóta is csodálattal nézem a kakaduféléket,különösen a papagájokat.Minden alkalommal megtekintettem a PECSA kisállat kiállításait és hosszasan gyönyörködtem a nagyméretű kakaduk fenséges szépségében.Ezt az érdeklődésemet a családom nem vette figyelembe és inkább EDDIE a mopsz mellett döntöttek,nem is bántam meg.Az első találkozásom egy papagájjal a nagybátyám Stadler Pityuka névre hallagató madara volt,aki a ketrecében nagy szerelemben élt egy Dreher söröskupakkal.Pityukát a neve kimondásán kívül megtanították egy hihetetlen produkcióra is.Ha azt mondták neki,hogy Petőfi Sándor,Petőfi Sándor,akkor felrepült a szoba rézkilincsére,felemelte az egyik szárnyát és azt rikácsolta:”Esküszünk,esküszünk.!” Ugye nem hiszitek el? De mindjárt megváltozik a véleményetek,ha megtekintitek ezt az elképesztő a beszélő papagájokat bemutató és angol nyelven feliratozott YouTube összeállítást:
Ezek után elmesélném,hogy ennek a hosszú bevezetőnek mi volt az oka!A 80-as években a KOGÉPTERV /most MATÁV-épületében dolgoztam,ahol az elnevezést adó nagy cégen kívül jó néhány cég bérelt irodákat,közöttük a VILATI és az ÁGTI is.
A cégek dolgozói a KOGÉPTERV hatalmas,legalább 100 fős éttermében ebédeltek,ahol háromféle menüből lehetett választani.A háromféle menüt egy napokra lebontott listából lehetett kiválasztani,egy héttel korábban. A három menüt,három egymástól eltérő,fehér,piros és kék színű jegy tömbök különböztették meg egymástól.A jegyek kinézete jóval szerényebb volt a képen láthatóhoz képest.Misi,Robi és jómagam,bár más-más cégnél dolgoztunk,rendszeresen együtt ebédeltünk és Misi szabadalma jóvoltából minden nap a legjobb kajákból választhattunk.Misi ugyanis kitalálta,hogy minden esetben fehér színű jegyet vettünk előre és ő az aznapra érvényes jegyeket a választéktól függően vízfestékkel átfestette,az ízlésünknek legjobban megfelelő ételhez járó jegy színére.
Hármunk közül egyedül csak Robinak volt lakása és büszkén mesélte,hogy egy ízben berepül hozzájuk a későbbi főszereplőnk,egy papagáj.Misi válófélben volt és bánatában beleszeretett a Krisztina könyvesbolt tündéri eladóhölgyébe.Robiék,Misi szerencséjére éppen három napra a Balatonra utaztak és a szerelmük beteljesítéséhez Robi nagyvonalúan átadta neki a lakáskulcsát.Misi hétfő délutáni randevúja remekül sikerült és kedden reggel vártam az örömteli jelentkezését.Hívott is,de kétségbeesetten!Robi lakásában Pityukát az ijesztő rikoltozása miatt,letakarták egy fürdőköpennyel és borzalom ide,borzalom oda,elfelejtkeztek róla és mire reggel Misi visszarohant a lakásba kitakarni a madárka elhunyt.Könyörögve kért,meg hogy segítsek neki felhajtani egy sárgás árnyalatú fiú papagájt,de csak egy napunk van rá.Abban az időben Budapesten egyedül a Tanács kőrúti-ma Károly kőrút-állatkereskedést ismertem. Ahogy kinyitott az üzlet felhívtam őket-irigylésre méltóan volt városi vonalunk az irodánkban-ahol Misi szerencséjére megmaradt egy színben passzoló papagájuk.Elmondták,hogy a madárkát már régebben vásároltak a német nagykövetségtől.Misi odarohant,megvette és lebonyolította a cserét.
Robiék már szerda estére hazasiettek,hogy nehogy lemaradjanak a kedvenc sorozatukról a Derrickről. A másnapi ebédnél Robi nagy lelkesedéssel mesélte,hogy olyan csoda történt náluk,amihez még foghatót még sosem hallott.Amikor a Derricket nézték,az addig szótlan Pityukájuk,valami olyasmit mondott,többször is.hogy “Ich bin Stephan,Ich bin Stephan!”.Megnyugtattuk,hogy biztos félreértették a szavait,mert ilyen képtelenség a valóságban nem fordulhat elő.
Itt a vége,fuss el véle.