Csodálatos anekdota került elő egy Cink-poszthoz írt válaszban, ami a kapitalizmus barátainak és ellenségeinek egyformán tetszeni fog. Az ismert dohányipari multi magyarországi cégének alkalmazottai egy kilencvenes évekbeli vállalati nyílt napon disznót simogattak. Nem kellett volna! A történetet egy szemtanú írta
Csodálatos anekdota került elő egy Cink-poszthoz írt válaszban, ami a kapitalizmus barátainak és ellenségeinek egyformán tetszeni fog. Az ismert dohányipari multi magyarországi cégének alkalmazottai egy kilencvenes évekbeli vállalati nyílt napon disznót simogattak. Nem kellett volna! A történetet egy szemtanú írta meg, utána hamar kiderítettem, hogy melyik cégnél történt az eset. A sztori tényleg fegeteges, a legjobb talán az, hogy hogyan reagál egy multi a rühös dolgozókra. Tessék:
A kilencvenes évek legvége, viszonylag nagy multi családi napja a Hortobágyon. Szokásos tréfás-mókás feladatok, aztán pusztafahren mit gulassuppe. Közben lovaskocsival kivitték az egész céget a terepre, ahol egy nagyobb, mocsárszerű részen disznók fetrengtek, köztük sok kismalac. A kondás bíztatására a fél cég nekiállt malacot simogatni, "-Olyan aranyosak!" felkiáltással. Falusi gyerek lévén ez kevéssé vonzott és a csajomat is befenyítettem, ha leszáll, nem velem alszik.
Hétfőn reggel a konyhában valaki megtörte a hallgatás csendjét, hogy ő bizony viszket. Mindenhol. Kiderült, a cég jó része, nemzetiségtől és a szervezeti ábrán elfoglalt helyétől függetlenül. Összeült a válságstáb és profi módon, angol-magyar Q&A levélben tudatta a tennivalókat, a viselt ruhák elégetésig bezárólag, a pénzügyi igazgató asszisztensét pedig leküldték a Kacsa utcai gyógyszertárba, ahol a következő párbeszéd hangzott el:
-Jó napot kívánok! Rühirtóra lenne szükségem.
-Mennyit adhatok?
-Két kartont kérnék….és céges számla lesz.