Újra itt van Bulvár Viktor, a Story magazinban igyekszik visszaszerezni népszerűségét. Semmit sem sajnál bevetni. Orbán Viktor sír! A lányai “kiscicák”! Orbán Viktor egy egyszerű családapa, aki fogyókúra helyett 2-3 órán át fát vág, és egy Láthatatlan Kéz nyugszik a vállán!
Mindez egy olyan, egészen meghökkentő interjúban, ami csontig benyal a – ki nem fogod találni – kunoknak!
Orbán Viktorné annyira kun, hogy 5-ből 3 gyereke úgynevezett mongol- vagy Matolcsy-folttal a hátán született. És amikor a férjével Kazahsztánban járt nemrég, és múzeumba vitték őket, ott is kicsapott a kun vére egy tárló előtt. De nem ez a célzatos kunozás a legérdekesebb a Story friss, 5 harmadoldal hosszú gigacikkében.
A miniszterelnök emberközeli cukiságkampánnyal reagál a kormány és ő maga népszerűségvesztésére. A bulvársajtót, főként a sok képes heti magazinokat mindig is tudatosan használó Orbán egy ideje nem szerepelt, újat főleg nem mutatott ebben a műfajban. Most újrafutózott imidzzsel lép a nyilvánosság elé, aminek a két kulcsszava az esendőség és az érzékenység. Az agyunkba égetendő kép: Orbán Viktor könyek között az Elmúlásra gondol.
Bizony.
A magyar politika Chuck Norrisa – bár a baltával fogyókúrázós részben jelzésszerűen megvillan a régi, tesztoszteronban tocsogó macsó szuperhős is – egy magát néha elsíró, a halál közeledtén egyre többször lamentáló, a disznóhúst túlságosan is kedvelő családapa, aki nem valami tévedhetetlen vezető, hanem esendő ember, aki a feleségével kettesben tart a Végállomás felé. (Nem túlzok egy cseppet sem, ez mind benne van az interjúban, a végállomás is.)
Jelzésszerű, hogy az írás a feleségével, Lévai Anikóval kezdődik, de annyira, hogy Orbán csak a második teli oldal legvégén szólal meg először, addig Anikó asszonyé a show. Jelzés ez, hiszen azt még a privát szférát az átlagnál sokkal kevésbé kapargató magyar sajtó is észrevette, hogy Lévai az utóbbi években feltűnően hiányzott férje fontos eseményeiről, például a legutóbbi választási győzelmet sem ment el megünnepelni a Bálnába, pedig ott Bulvár Antalné Cecília Asszony is a színpadra lépett. Most azzal indul a cikk, hogy Anikó Asszony elkísérte a férjét Kazahsztánba. Hát ezért a nagy kunozás. Ebből az első részből nem is tudunk meg sokkal többet, mint azt, hogy lám, mégis csinálnak még közös programot, majd jön a Főszereplő.
Kapásból azzal a korábbi interjúkban egyébként már ellőtt képpel indít, hogy vidéken mindig ágyba viszi a feleségének a kávét. Hogy a magyar választó nehogy szoknyaviseléssel gyanúsítsa, két mondattal később megtudjuk, hogy máig nem tudja, hol a porszívó a lakásban. Ezután végig a gyereknevelésről, a családról meg Anikó és Viktor kapcsolatáról van csak szó. Íme a Kismackó legfontosabb ismérvei, a kulcsidézetekkel:
- Tud sírni, és volt, hogy élt is ezzel a képességével! “Amikor arra terelődik a szó, hogy szokott-e sírni, felemelt fejjel, büszkén rávágja: erről egyetlen férfi sem beszél szívesen. De akadtak olyan események az életemben…”
- Annyira emberközeli, amennyire egy érzékeny plüssállat csak lehet: “Orbán Viktor nem tartja magát különlegesnek, sem tévedhetetlen vezetőnek, sem pedig tökéletes családapának, de annak a romlott embernek sem, akinek politikai ellenfelei próbálják olykor beállítani.”
- “Negyvenéves koráig az ember hajlamos azt hinni, hogy halhatatlan. Aztán ötven fölött rájön, hogy az élet véges.”
- Ő a magyar politika Marcus Aureliusa!: “Az ágya mellett mindig ott egy üres papírlap és egy toll, mert gyakran éjszaka jutnak eszébe a legjobb gondolatok.”
- Személyesen az Úr irányítja: “Mégis, mintha egy láthatalan, jóságos kéz nyugodna a vállán. Ami olyankor csendben támogatja, máskor finoman vezeti.”
- Csodatévő, de a Szerelem Csodája az, aminek mágusa. A felesége keze olyan, mint az az amerikai pirítós, amin megjelent Jézus képe: “Az egyik kezemen az ujjak nem mozognak rendesen, ennek oka a tenyeremen egy régi heg, Viktor huszadik születésnapját ünnepeltük, amikor elvágtam a kezem. A sors különös szeszélye folytán a heg csaknem szabályos V betűt formál.”
- Vicces bohém volt valaha, Párizsban fiatalkorukban eljátszotta itt a piros, hol a piroson az utolsó 500 frankjukat, aztán “szótlanul mentek egymás mellett. Pár perc néma séta után Viktor hirtelen megállt, és azt mondta: Most meg mit kiabálsz velem? Nem is csoda, hogy úgy elkezdtek nevetni, alig bírták abbahagyni.”
- Egyikük sem visel otthon mackónadrágot.
- Ha diétázni kéne, mert felszaladt 10-15 kiló, inkább fát vág két-három órát, mintsem koplaljon.
- Az sem tragédia, ha nem lesz miniszterelnök, válás pedig nem várható a családban: “(…) Orbán Viktorék (…) pontosan tudják: a sors olyakor kiszámíthatalan és megtréfál: bármikor új lapra fordíthatja életük könyvét, egy egészen más fejezetet mutatva meg. És míg a politikában akadnak útitársak, akik leszállnak, majd felszállnak, Orbán Viktor legfőbb bizalmasa, társa, a felesége biztosan elkíséri majd a végállomásig.”
Mivel is búcsúzhatnék egy ilyen, Vona Gábor-i értelemben vett cukiságkampány kezdetén, mint Poéta Viktor szép interjúzáró gondolatával:
Mi nem törekszünk görcsösen a boldogságra, hanem éljük az életünket.
(Most, ahogy ezt újra elolvastam, benne van még ebben egy Oraveczi Nóra-i értelemben vett fordulat is!)