Pár perce elmúlt az idei költészet napja, nem eresztem hosszúra a bevezetőt, a cím amúgy is magáért beszél. Annyian annyiféleképp mondanak, szavalnak, interpretálnak verseket, de ami engem gyakran foglalkoztat, az, hogy maguk a szerzők hogyan teszik ezt a saját műveikkel.
Tavaly is úgy lett, hogy a költészet napi bohóckodás közben végül rendes vers is került a Cinkre, és most is ez a helyzet. Érdekes, hogy Kőrizs Imrét szerintem magam is ismerem szegről-végről – szintén borozik –, de ezt az akkor még létezett Holmiban található dolgot nem én találtam.
