Ha a Csepel-szigetnél átszakadna a gát, a Duna belefolyna a Ráckevei Dunába, a fölnyomná a sok beletorkolló csatornát és a víz elöntené a Duna-Tisza-közét – magyarázta a gátőr, miközben a rendőrök az adatainkat vették föl. Kipróbáltuk ugyanis, hogy tényleg árgus szemmel figyelnek-e az illetékesek a Duna gátjainál.
„Bedobtam, ameddig jön a 104-es busz” – írta a kép mellé az alkotó, bár én képaláírás nélkül is odalettem volna érte.
Pár napja még csak tippelgettük, hogy mi lesz a Kossuth téren az elárasztott betongödör hasznosítása: búvárközpont, lamantinpark vagy halászrezervátum. Most megtudtuk, ráadásul megkaptuk a választ arra a rejtélyre is, hogy hogyan lehet felmenni a vízben álló toronydarura.
Történelmi giffel búcsúzik gellért-hegyi sorozatunk az árvízről. Budapest drámaian sokat változott az elmúlt 175 évben, de egyáltalán nem a felismerhetetlenségig. Szcénikus árvízre, dimbekre és dombokra, cilinderes olvasgatókra szerencsére azóta is számíthatunk.
Nekem még mindig a Kükü-féle buszmegállóban pecázós a kedvenc árvizes fotóm, de a verseny váratlanul éles lett, miután Szigeti Péter a kisdunaujsag.hu-n megtalálta ezt a kádárost.
Tarlós István olyan lett, mint a menő sportkocsik. A menő sportkocsik álló helyzetben is úgy néznek ki, mintha száguldanának.
