Konkrétan igen komoly egyezések vannak. Az, hogy mindkettőt kedvelem, magától értetődik – egy magamfajta monarchista mást nem is tehet –, de nézzünk inkább a többi közül fél tucatot.
Címke: egzotikus desztinációk
Első ránézésre az alaszkai Vent-csúcs csak egy szép, szimmetrikus tűzhányó. De ha egy kicsit hátrébb lépünk, egészen más kép fogad.
Afrika szívében még annál is komolyabb probléma, hogy a folyó melyik partján állsz, mint amikor a Batthyány térről akarsz átmenni a Kossuth térre, és nincs nálad metrójegy.
Életemben először elolvastam Bayer Zsolt egy cikkét, méghozzá az orosz diktátorhoz írt szerelmes levelét. Na jó, nem végig. De van egy rész, amivel csak az nem ért egyet, aki teljesen hülye.
Csongrád megyei szafárin vett részt Morvai Krisztina EP-képviselő és Toroczkai László ásotthalmi polgármester, ahol dzsipjük biztonságából egy csapat illegális koszovói határátkelőt (Homo sapiens) tekintettek meg. Egzotikus expedíciójukról drámai videó készült.
Bícsen sztonduló páviánok, termeszeket horgászó csimpánzok, a Tanganyika-tó szelíd hullámai: a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban bóklászni képernyőn a legjobb dolog (kivéve, ha épp a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban bóklászunk igaziból).
Kirzbegisztánt a New York Times helyezte fel a térképre, amikor egy cikkben véletlenül összemosta Kirgizisztánt és Üzbegisztánt. A közép-ázsiai kamuország azóta életre kelt, van zászlaja, Twittere, nemzeti étele – és publicisztika arról, hogy ez az egész nem is vicces.
Nem is csak azért, mert jövőre teljesen idiótán kell majd fizetni az autópályáért, hanem mert ilyenkor minden van a Balatonon, ami ott jó, és semmi nincs, ami ott rossz.
Az ember eredendően nem tud sokat. Azerbajdzsánról sem. Bakuról sem. Meg kell hát nézni.