Jókora adósságot próbálok most törleszteni: nem született még itthon komolyabb cikk a két nagy angol kisvárosi kívülálló, Andy Partridge és Colin Moulding zenekaráról. Pedig az XTC azon kevés újhullámos együttes közé tartozott, amelynek jót tett még az öregedés is. Hogy akkor miért nem lettek mégis világsztárok? Jó
Címke: top100
Technikailag ez két zenekar, tudom, de a sztori valójában egy emberé, aki Johnny Rottenből John Lydon lett. És ezt még mindig sokan nem képesek megbocsátani neki, pedig mindenki így járt a legjobban.
A zenekar, amely ma már népszerű tévéműsorok zenéit írja és sikeres gyereklemezeket csinál – és amely legalább annyira amerikai, mint egy texasi bluesrock-zenekar – leginkább arról nevezetes, hogy vicces. Pedig még jobb dalokat is írnak, mint amennyire viccesek.
Minden idők egyik legnagyobb rockzenekaráról mégis mit lehet még mondani? Talán azt, hogy miért nem a legnagyobb kedvenceim mégsem.
Ezt a zenekart már úgyis elspoilereztem, senki se mondhatja, hogy meglepődött. És különben sem csak a You Really Got Me, sőt. Beatles vagy Stones? Hülye kérdés: Kinks!
Az első zenekar, amit nem sokéves késéssel szerettem meg. És mutasson már valaki olyan együttest az elmúlt bő húsz évből, amely ekkora és ilyen jó, tényleges slágereket írt volna, ennyire különböző stílusokban, mint a Blur!
Halk-HANGOS-halk. Ha nincs Pixies, nincs Nirvana, Radiohead és Weezer, sőt semmi sincs. Volt náluk sok népszerűbb amerikai rockzenekar az elmúlt harminc évben, de jobb biztosan nem, még ha az újjáalakulás kicsit koptatott is a varázson.
Na, azért Morrisseyt tényleg nem kell már bemutatni, ugye? Sőt, talán az is megvan mindenkinek, hogy mielőtt hülyeségeket beszélő, de szórakoztató öregúr lett belőle, egy olyan együttesben énekelt, amely még az utolsók között tudott tényleg eredeti lenni.
Nekik van az a híres számuk, ami a Blöffben is volt. És őket akarták kiírni a punk rock történetéből, amiért szintetizátort használtak és öregek voltak. Pedig simán vertek bárkit a színtérről, meg azon túl is.
Minden idők legijesztőbb fogsorú frontemberét és az egyik leghíresebb karácsonyi popdalt mindenki ismeri, de mondani sem kell, a Pogues jóval több volt ennél. Ráadásul az sem teljesen igaz, hogy ír zenekar lenne.